Eper

Ilyenek a gombák:

A vasárnapi varrnivaló pedig legyen végre egy gyümölcs (jójó, tudom, a paradicsom is a gyümölcsökhöz tartozik hivatalosan), mégpedig eper. Nincs szezonja, annál nagyobb keletje lesz majd a babakonyhában ;-)

Sokáig csak egy linkem volt, ugyanis azt hittem elsőre megtaláltam a tökéletest

De nem, azt hiszem ez egyszerűbb :-) Vagy mégsem? Ki kell próbálni őket! Jó munkát!

Gomba

Ilyenek lettek az én paradicsomaim:

Szép érett mind :-) Picikék, majdnem koktélpari méret. Oka, hogy ekkorát tudtam kihozni a maradék piros anyagaimból. A szombati zöldség pedig a gomba. Mert finom, és mert a tök-paradicsom továbbfejlesztett változata - egyes leírásokban legalábbis. Lássuk akkor a linkeket: - a bolond, akinek kalapját ragasztópisztoly rögzíti a szárára, de ez simán kiváltható varrással - a másik bolond szabott kalappal - a kicsit bonyolult, de a leggombábbik gomba

Paradicsom

Mai zöldségünk a paradicsom :-)

Igen, ez jó hír, mert ugyanúgy készül mint a tök, csak piros ugyebár.

Én annyit módosítottam ezen a már ismert leíráson, hogy nem húztam össze gombbal az alját a tetejével, így szép kerek maradt. És más levélkét készítettem, paradicsomosabbat.

A linkek amúgy is csak a fő csapásvonalat jelölik ki, valamit úgyis variál az ember.

Zöldség- és gyümölcsgyárba (kézi)munkásokat keresek!

Gerda már olyan régóta főzőcskézik kitartóan (és még olyan sokáig fog) , hogy elkezdtem végre a hónapok óta tervezett zöldség- és gyümölcsgyártást.

Minden nap készítek valamit, és remélhetőleg hamarosan megtelik a kosár.

Tegnap este sütőtökök termettek, egyrészt aktuális, másrészt egyszerű, nem kellett leírást keresgélni.

Van kedve esetleg valakinek velem tartani, és minden nap megvarrni valamit?

Teljesen a kis lépések híve lettem :-)

Ha akad, aki társul, minden reggel belinkelek egy leírást az aznapi kajához.

Most várok pár napot, mondjuk csütörtök estig, hátha ráharap 1-2 kisgyerekes otthonülő :-)

(nem mellesleg a maradékokat jól fogyasztja :-) a tök egy régi kord blúz, a levele filcesített gyapjúpulcsi)

Frissítés:

Mivel nagyon gyorsan lettünk máris páran, belinkelek néhány töklelőhelyet. A következő készítenivaló péntek reggel kerül föl (és onnantól számítva minden reggel egy újabb - ha minden jól megy), hátha kedvet kap még valaki, aki nem járt erre ma :-)

Tehát a tökök:

- a pöpec

- a bohókás (itt még letölthető szabásminta is van)

- és a pofonegyszerű, aki paradicsomnak adja ki magát, de ne higgyetek neki :-)

Jó munkát!

Tata - először, de nem utoljára

Fantasztikus 3 napunk volt Tatán. Nem ismertem eddig, pedig igazán nincs messze. Ezért is esett rá a választásunk. Eredetileg Bécsbe vágytunk, mert volt ott pár éve Gerdapapával egy szuper őszi biciklizős hétvégénk, és szerettük volna családostól is megismételni. De lebeszéltük magunkat, mondván sosem bicikliztünk hosszasan Gerdával, ki tudja hogy viseli majd... Próbálkozzunk először közelebb.

Kár volt parázni a kisasszony miatt, mert imádta a sebességet. Ha kivettük az ülésből, sírt hogy bicííí, bicííí! Bármennyit lehetett volna vele menni, a napi 2X2-3 óra meg sem kottyant. Sőt, aludni is menet közben aludt :-)

Élveztük a napsütést, a szép tájat és kíváncsian kukucskáltuk végig az utcákat, hol milyen házak, malmok, templomok állnak.

Nem tudtuk pl. hogy az Öreg-tó vizét alaposan leeresztik télire, mert egyrészt így védik a várfalakat a jég okozta károk ellen, másrészt ez a tó vészvíztároló is: ha a Vértesben hirtelen nagy olvadás indul, és a Dunán is akkor vonul az ár, itt fogják fel az Által-éren lezúduló vizet, amit ilyen körülmények között a Dunába nem lehet tovább vezetni.

Azt sem tudtuk, hogy van egy másik tó is, a Cseke. Nem is tudnám eldönteni, melyik tó tetszett jobban. Ez ugyan kisebb, de legalább olyan szép.

A harmadik napon autóztunk a Vértesben. Gerdapapa meglepije volt, hogy elvitt minket a majki remeteségbe. Elképesztő, fantasztikus és lenyűgöző, aki nem ismeri még ITT olvashat róla bővebben. A legelképesztőbb, hogy a 80 nm-es komfortosított, kényelmes egykori cellaházakban szállást lehet kivenni.

Mi tervezzük a visszatérést :-)

A hétvége záróakkordja pedig egy vérteskozmai séta volt. Ez a közigazgatásilag Gánthoz tartozó egyutcás zsákfalu maga az idill. Csupa régi porta, mind felújítva. Semmi nincs itt a házakon és a csenden kívül. Se bolt, se kocsma, de még a pap is csak havonta egyszer jön misézni.

Ha itt akarnék élni, elég sokáig kéne gyűjtögetnem: telket 30, házat 50-60 milláért hirdetnek. Elképesztő. Ilyen ára van a háborítatlan nyugalomnak.

ITT van egy részletesebb beszámoló több képpel, remek kis biciklis útitervvel. Ez is megvalósításért kiált.

Aura kisasszony a Csúcsfejekből :-)

A kupacból most a közepesen meleg sapi került elő:

Mindenki nagyon viccesnek találja benne a kisasszonyt :-)

Egyik anyuka véleménye: hihihihi, aura! :-D

Igazság szerint nem volt ilyen nagy, szépen rásimult a kobakjára és nem csúszott se föl se le, de pár alkalom után kinyúlt :-/

Szóval eredetileg csinos és aranyos volt, nem vicces ;-)

Főtt kesztyű vöröshagymával

Véget ért kalandom az előfonallal, amit Ahamától és Kicsodától lejmoltam kóstolóba. Nagyon izgalmas volt megkötni ezt a sodratlan, gyapjúszalagszerű valamit, amivel úgy kellett bánni közben, mint a hímes tojással, mert könnyen szakadt. Ám mire átesett az összes procedúrán, olyan masszív kesztyű lett belőle, amin nem fog majd a hideg szél és a folyamatos használat sem.

Ujjatlan zongorakesztyű készült Hellának, egyrészt mert nem voltam benne biztos hogy a 10 deka fonal vajon elég-e (elég lett volna), másrészt régen ki akartam ezt is próbálni. Hellának pedig szerencsére tetszett az ötlet.

Jó bőre méreteztem, aztán vöröshagyma héjával megfestettem a pár poszttal korábban említett könyv segítségével, aztán kimostam a törölközőkkel 60 fokon, felvarrtam a gombokat, és kész :-)

Meg vagyok vadulva a színétől, hamarosan nekem is készül egy ilyen, csak ujjakkal.

Gondolatok a pöttyökről - avagy: az alkotásról

Régóta hiszek abban, hogy a könyvek megtalálják az embert. Amikor itt az ideje.

A nagynéném polcán amióta az eszem tudom ott állt Szenes Zsuzsa: Kelmék és hímzések című könyve a Corvina kiadó Műhelytitkok sorozatából. Tudjátok, amibe az olvasó ragasztotta be a színes fotókat. Interaktív, anno.

De nem vonzott. Pedig szerettem hímezni is, de valahogy mégsem. Bele sem néztem.

Aztán meghalt tavaly.

Vasárnap megkaptam, az enyém, és nem győzök csodálkozni mennyi hasznos információ és tudnivaló van benne, helyenként nagyon szépen, szinte szépirodalmi igényességgel megfogalmazva.

Ilyenek:

"Előttem egy pötty.

Kivágok egyszínű papírból még több pöttyöt.

Kisebbeket, nagyobbakat.

Sorba rakom őket.

Összegyűjtöm és feldobom őket.

Ha leesnek, szétszóródnak, néhol sűrűbben, néhol ritkábban helyezkednek el.

Ha a pöttyöket szabályos rendbe rakom, szigorú kompozíciót kapok. Ha különböző nagyságúra vágom és úgy rendezem el őket, nyugtalanabb felület keletkezik. Ha világos alapon egyformán sötétek a pettyek, takaros, vidám hatást érek el, ha sötét alapon világosak, komoly, varázslatos a kép. Ha sokszínűek, de különböző nagyságúak, szinte a tér hatásával ruházom fel a felületet.

És így variálom, variálom a pöttyöket, így tanulom a síkot befedni, tanulok komponálni, tanulok komponálással kifejezni valamilyen hangulatot, próbálok közérzetet tolmácsolni.

Nagyon szabad vagyok, rendezgetem a pöttyeimet, egyeseket kettévágok, különböző színű fél pöttyöket társítok.

Nagy stúdium a pöttyökkel való játék: ritmusgyakorlat.

A pötty zárt egység. Kerületének minden pontja egyforma távolságra van a középponttól. Gyönyörű, szabályos, egyedi.

Próbálok kitörni belőle, kiegészítem, lefokozom alkotórésszé, virággá alakítom, fejjé változtatom, elszelt gyümölcsnek mímelem, fürtökké osztom, deformálom, körgyűrűvé alakítom, megszakítom a kerületét, indavonalként kacskaringóztatom végig a fehér papíron.

...

Ilyenféle szárnyalás tölti el a lelket az érintetlen papír, a tiszta anyag láttán: a lehetőségek végtelen sokasága fölötti álmodozás felszabadító érzése, mérlegelés, majd választás.

..."

Engem ez most lelkesít :-)

Az én Flyladym

Nem titkolom, kíváncsi lettem mi is a Flylady, amikor mindenki lelkesedni kezdett érte.

Az sem titok, hogy elsőre rém infantilisnek tartottam. Nemár, hogy vezényszóra sikáljam a mosogatóm :-/ Nem hiszek csak a személyre szabott megoldásokban.

A mosogatómmal mondjuk semmi probléma. Meg úgy az általános renddel és tisztasággal sem, heti szinten. Meg a szekrények és zugok , renberakásával sem. Mert ezek mennek Gerda mellett /Gerdával. Pakolni ugye imád :-)

De az ablakok, ajtók, redőnyök lemosása pl. csak nem akart összejönni tavasz óta. Nagy lakás = kényelem és sok meló, ugye.

Már azon tűnődtem, hogy fizetek valakinek, csak csinálja meg hogy végre kilássunk az udvarra, amikor jött ez a Flylady-dolog, és az első fujjolás után szöget ütött a fejembe az egyik vezérelv.

Igaz, hogy egyszuszra szeretek takarítani, de miért ne adnám alább, ha máshogy nem megy? Flylady azt mondja, csak negyed óráig csinálj valamit ha nincs több időd vagy kedved, ennyit minden munkából ki lehet bírni. Nálam a limit legalább fél óra, az alatt nekem nem éri meg, mert félbahagyni nem tudok dolgokat, tehát ha nekifogok, legalább 1 ablak legyen magpucolva tisztességesen, tokostul-redőnyöstül.

A taktikánk a következő: minden nap csinálunk 2 extrát. Egyet de. takarítás-ügyben, ha nem épp a heti takarítás napja van (így pl. a 12 ablakból már csak 3 van hátra :-) , egyet pedig du. szerelés-ügyben.

Azt kell mondjam, imádjuk!

Nem nagy dolgok, de apránkét csak haladunk! Kicseréltük az összes kiégett villanykörtét (a létra nagy kedvenc lett), megolajoztuk a nyikorgó ajtókat, újrakötöttük a kisfúróm banándugóját mert elszakadt a vezeték, és kicseréltük a gurulós katica törött tengelyét, kimostuk a hűtőszekrényt (hú,erre milyen nehezen szánom el magam!), letörölgettük a csillárokat.

Ami nagy segítségemre van még, az egy a tűzhely fölé ragasztott papírlap (fénymásolva persze a fejléc), amire fölfirkanthatom ami épp eszembe jut (mit kell venni, kinek kell telefonálni, mit kell elintézni) illetve kicsit megtervezhetem a következő napom, mikor mit akarok csinálni.

Mert alapvetően egyetértek azzal a gondolattal, hogy a külső és belső rendetlenség karöltve jár, illetve hat egymásra.

Sajnos az az igazság, hogy ha az ember itthon van, muszáj kicsit tudatosan szervezni, mert különben elúszik a reggel még oly hosszúnak tűnő nap ;-) Na, ebből lett elegem.

Mégiscsak éljen a Flylady!

Ti, akik elkezdtétek az eredetit csináljátok ???

Kavicsfestős buli...

... volt nálunk pénteken. A bloggerinák és csemetéik nagy élvezettel pingáltak, pletykáltak, vihorásztak, folytattak komoly eszemcserét, kötöttek, autóztak, babáztak, főzőcskéztek a meggymagkészlettel (esetleg kesztyűvel és hagymahéjjal) vagy épp megmérték a hálószobát hosszában egy óvatlanul előlhagyott mérőszalaggal :-) , és ették a rizskochot mazsolával vagy anélkül, ki-ki kedve és vérmérséklete szerint.

Szóval jó volt.

A képek Kdattát dícsérik.

Órákra szóló siker ;-)

Hellának vettem a szülinapjára egy órát és hozzá gumidamilt és gyöngyöket. Elkészítettük álmai (hangsúlyozom, az ő álmai, engem kiráz a hideg ezektől a gyönygyös kütyüktől) ékszeróráját. Az első felvételkor elszakadt a damil.

:-( vagy :-) inkább, mert kidobott pénz és befektetett energia ide vagy oda, végre varrhattam egy rendes óraszíjat! Ahogy Katafolt mondta: ami meg van varrva, az meg van varrva :-D

És ez igaz :-)

Arról nem is beszélve, hogy a végeredmény nagyon tetszett a kisasszonynak. Aztán elhagyta a suliban. És amikor ment a tanulmányi irodába, hogy megkérdezze leadta-e valaki azt a választ kapta: itt van, de nem kapod vissza! Mielőtt bárki a szívéhez kapna (ahogy én is tettem :-) elárulom a folytatást: pár nap haladékot kért az iskolatitkár, hogy miután megcsodálta a fél tanári kar, még valakinek megmutathassa, aki csak később érkezik :-)

A történet egy megrendeléssel folytatódott, Hella egyik osztálytársa is szeretett volna ilyen órát hordani. Leányomnak csak egy kérése volt: ne legyen pont olyan, mint az övé. Varrtam neki is :-)

Elkezdődött...

Akkora lett ez a lány, hogy már aranyköpései vannak :-) Igaz, még csak egyszavasak, de vannak.

És, amint majd látjátok, büszkén jelenthetem, hogy az ÉN lányom, mert lám, milyen kreatív :-)

1. -Gáááboj,Gááááboj! - hívja az apját, és mivel ritkán szólítja nevén, de az illetékes szereti hallani, hát megkérdezi:

- Na, hogy hívod apát?

- Gyeje!

2. Reggel van, szürke borulat, Cilike, a Holdimádó kérdezi:

- Hold?Hold?

Mondom neki, hogy van, csak nem látszik, mert eltakarják a felhők. Erre odaballag a kislámpához, felkapcsolja, rámutat, és magabiztosan kijelenti:

-Hold!

3. Gerda szereti a karakteres ízeket. Nem zavarja, ha valami kicsit csíp, fokhagymás, vagy savanyú. Kedvence a félbevágott (és előtte alaposan megmosott) citrom nyalogatása. Tegnap fel-alá masírozott egy fél citrommal, majd egyszercsak gondolt egyet, ráhúzta a mutatóujjára, és ragyogó mosollyal közölte:

- Gomba!

Tárgyak új szerepben :görgős virágalátét

Az előző lakásunk olyan kicsi volt és olyan sötét, hogy csak úgy fért el és élt meg a szép nagy hibiszkusz, ha az ablak elé toltuk. De az ablakot ki is kellet néha nyitni, így vettünk alá egy tetszetős, fából készült görgős lapot, amin ide-oda tologattuk szellőztetéskor.

Aztán beköltöztünk ebbe a tágas-világosba, és nem volt többet szükség rá. Rakosgattam ide-oda, de sokáig nem tudtam, mi legyen vele. Már azon voltam, hogy elajándékozom valakinek, aki használni tudja, amikor egyszercsak Gerda akkora lett, hogy építőkockázni kezdtünk. És akkor elkezdett kiabálni a szoba sarkából (még jó, hogy az ő szobájában dekkolt, így meghallottam :-) a virágalátét, hogy ő is játszani akar, és azonnal és máris!

Nem volt mit tenni, előszedtem, leporoltam, és azóta az ő hátára építjük a házakat és templomokat, természetesen magas tornyokkal, amiben bimm-bamm lakik. Remek móka, szilárdan állnak rajta a kockák - nem úgy mint a szőnyegen - és körbe lehet forgatni, és bekukucskálni minden ablakon :-)

Manósapi

Szeretem egy kupacban nézegetni mi mindent készítettem Gerdának télire. Na jó, nem sok, de azért mégis :-)

A mellény és a csíkos pulcsi (kiterítve) már bemutatásra került, most jöjjön az egyik manósapka a csíkos pulcsival kombinálva :-)

Ezt a sapkakészítést mindenkinek ajánlom, aki szeretne olcsón szép és egyedi sapit látni a gyereke fején.

Csak egy leseljtezett felnőtt méretű póló kell hozzá, meg fél óra. Póló kiterít, a gyerek fejkerületének megfelelő (+varrásráhagyás) szélesség alul, a póló elszegett aljánál bejelöl, jó hosszúra nyújtott háromszög vonalzóval szerkeszt, kiszab, sztreccsöltéssel oldalát összevarr, kifordít, tetszőlegesen kötöz vagy gumiz, és máris kész az ürügy egy jó kis festéshez :-)

Én egyből kettőt csináltam, egy köröcskéset meg egy hosszában csíkozottat, egyrészt pont kettő kijön egy pólóból, másrészt úgyis le fogja dobni a sárba ;-)

Festés után kötünk egy csini csomót a sapka csúcsára.

És ha már festettem (a kiinduló szín nagyon világos kék volt) készült egy kis türkiz vászon, meg egy édes madeirás anyag (amit Éviék tukmáltak rám, ezúttal is köszi :-) , amiből nyári ruha lesz majd a kisasszonynak.

Az én virágaim :-)

Én és a virágok, na az egy külön történet. Nem szeretem őket. Na jó, egy tulipáncsokor néha jöhet. De a csokraimat mindig el szoktam ajándékozni a tanév végén. És szobanövényeink is olyanok vannak, amik nem virágoznak. Vagy csak szökőévente, mint a hibiszkusz, és akkor még örülni is tudok neki. Vagy korallvirág, ami ha végre elszemeteli az összes kis piros izét, akkor szépen csendben ott zöldell és nem kell vele szöszmötölni. Nem is tudok velük bánni. A szomszéd néni naponta háromszor tutujgatja a muskátlikat, hát én még olyan szépet nem láttam! De én a Gerdát tutujgatom, vagy varrok, vagy kötök, meg van még két gyerekem és egy férjem is, és nem tehetek róla, de nem érdekelnek a virágok. A gyönyörű hortenziám és a muskátlik is kipusztultak mellőlem, úgyhogy jövőre vadszőlővel fogjuk befuttatni az erkély- és a folyosórácsot, hogy mégse úgy nézzen ki mint egy agglegénytanya ;-)

Varrni sem vágytam soha sem papír- , sem ólomüvegtechnikával, max. stilizált formában érdekelnek a varrógép alatt. És régi-régi vágyam volt készíteni egy csokrot gombokból :-)

Ideális, mindig egyformán szép, és semmi dolog vele :-)

Még jó, hogy ennyi gomb van most itthon :-) Komolyan, meg sem látszik a dobozban a szintkülönbség. Azért mondtam Hellának, hogy igyekezzen a párnával, mert ha még támad egy-két ötletem, neki nem marad :-)

Mindenesetre kedden ezzel a csokorral a kezemben köszöntöttem a névnapján :-)

Ez a látvány engem bizony jobb kedvre hangol :-D

Népszerűség

Mi lehet az, ami ennyire elvarázsolja a kölköket?

Hát két lökött felnőtt, akik gyereket játszanak és buborékot eregetnek a szélben :-)

Ha népszerűségre vágytok, feltétlen próbáljátok ki ;-)

Mielőtt elalszol...

A nyáron ugye elbúcsúztattuk a Kultúraquilteket.

Ma pedig lezárult a Foltversek első fordulója, ami talán annyira izgalmas nem lesz, de ezt is nagyon fogom szeretni. Utazás ez is, csak nem térben, inkább befelé.

Elsőként ez a kép született:

ITT elolvashatjátok melyik vers ihlette és miért ilyen, amilyen :-)

Mellény arcképpel

Feltett szándékomnak megfelelően (miszerint elkötöm az összes maradék fonalam) készült a homokozó szélén ez a mellény:

A fonal nyers gyapjú, amit még akkoriban vettem, amikor nagyon érdekelt a növényekkel való festés, és falusi életet élve nem okozott nehézséget a begyűjtésük. Itt most a maradék nyers és a kávéval festett dominál, sárga, szürke és zöld darabkákat pedig a gombok felvarrásához használtam. Apropó, gombok: ezek bizony abból a bizonyos készletből valók :-) És mivel túl üresnek találtam az elejét, varrtam rá egy portrét, nehogy összekeverjem valakivel a kisasszonyt a homokozóban ;-)

A mellényt innen kötöttem, a gyapjúfestés rejtelmeivel pedig ebből a könyvből lehet megismerkedni. Itt olvashatók részletek belőle. Itt pedig egy remek témába vágó blog!

Olcsó játékok - 3.

Tegnapelőtt este:

- Gerda megtalálja Hella tornazsákját és maga után vontatva biztatja: gyeje cica!

Röhög a család, ő meg élvezi :-) és kitartóan vonszolja körben a lakásban a fenti csatakiáltás kíséretében.

Tegnap reggel:

- azt halljuk Hella szobája felől: gyeje, gyeje! szelíden, halkan, kedvesen mondja. Beszólok neki: mindjárt megyek!

Mielőtt odaérnék megjelenik az ajtóban és biztatja a hajszárítót, hogy ugyan tartson már vele egy kis sétára :-)

Ezek után nyílvánvaló volt, hogy Cilike agya megérett a húzogatós kerekes játékokra. Tegnap délelőtt már a tologatós katicáját is húzni akarta :-)

Addig is, amíg beszerzek valami gurulós-zsinóros fajátékot, gyorsan készítettem neki egy Gyerecicát:

Nem volt könnyű fotózni, mert cica folyton akcióban, de azért a lényeg látszik.

Egy használaton kívüli textilszatyor hátoldalára rajzoltam textilfilccel egy cicát, kitömtem ócska pólókkal és összekötöttem a száját. Kész, lehet vontatni :-)

(azért ha valaki nekiáll, arra figyeljen, hogy a macsek ne hátrafelé menjen :-)

Olcsó játékok - 2.

Komolyan mondom, véletlenül alakult úgy, hogy ebbe a bejegyzésbe most nem az kerül amit ide szántam.

Mert használható fényképet készíteni nem sikerült a bejegyzéshez, ellenben belebotlottam ebbe.

A vicces, hogy pont két napja nézegettem sóhajtozva ezeket a kötőtűcsodákat. Hogyaszongya: mik vannak! meg dejó! és hasonlók.

Na akkor nekirugaszkodom, és reménykedve várom október 26-át, hátha én nyerem meg ezt.

Olcsó játékok -1.

- gyomlálás :-)

- birkózás

- bújócska

- szöszvadászat ;-)

- és ha elfáradtunk, csináljunk üvegablakos kupolát :-)

Így csináljuk mi...

- a teregetést:

- a vasalást:

(kis magyarázat --> Gerda terhességes-babagondozós könyvet nézeget, közben folyton kérdez: mííí? én meg magyarázok, és közben próbálom nem levasalni az ujjaim :-) néha még szakácskönyvek is játszanak :-D

- a homokozást:

(a Balatonon a papa készítette homokozó szélébe pont beakad egy köteg pólócsík, ezek fonogatását egész nyáron át itt műveltem Hella és Gerda szőnyegéhez. Helláé már majdnem kész is van /erről remélem hamarosan bővebben/, Gerdáé még részben alapanyag-állapotban, szóval bele kell húzni itthon a lakásban, ha nem akarok jövő nyárig várni a folytatással. Itthon, az udvaron kötni szoktam. Van egy vállra akasztható fonaltartó táskám, azzal ücsörgök vagy mászkálok Gerda nyomában. Remekül megy már a séta közbeni kötögetés :-) Na mondjuk egyelőre nem csipkemintát, szóval nem bonyolult. 2 sapka készült mostanában, meg kettőt varrtam is. És úúúúúgy megmutatnám már, de nincs lelombozóbb látvány, mint 4 lapos sapka egy asztalon :-( Szóval várok a bevetésre - nem kis szorongással, mert gyönyörű fejfedők ide vagy oda, utálja őket, és hisztirohamokkal és sírógörccsel üdvözölte már a lájtosabb kapucnis próbálkozásokat is... )

Gomboskodás :-)

Ezt itt mind Ti küldtétek Hellának :-)

Köszönjük szépen!

Egész pontosan 57-en (!) postáztatok vagy adtatok át személyesen kisebb-nagyobb gombküldeményeket.

Hihetetlen élmény volt naponta több borítékot bontogatni, mazsolázni a tartalmukat és olvasni a kedves levélkéket. Minden egyes gomb szívmelengető üzenet Tőletek, akik átéreztétek égető gombéhségemet és önzetlenül a segítségemre siettetek. Úgy is fogalmazhatnék, hogy gomboskodtatok rólunk :-)

Arról már nem is szólva, hogy jónéhány csomagocskában olyan remekbe szabott körítéssel érkeztek a gombok, hogy nyílvánvaló volt: időt és fáradságot nem kímélt, aki készítette.

Egészen meghatódtam. Hogy így ismeretlenül is...

Egyszóval köszönöm, sőt kösznjük !

Hella is el van ragadtatva, varrogat szorgalmasan - de azért ne lepődjetek meg, ha csak hónapok múlva tud majd kész művel szolgálni ;-)

(magunk között: nem szokta elkapkodni a dolgokat úgy általában :-)

És akkor lássuk, mi is az, amit jó tett helyébe jóként várhattatok:

Életem első Tilda-piperéje. Készítettem hálásan és nagy szeretettel gondolva közben Rátok.

Akinek a nevét pedig végül kihúztam, nem más, mint

Ukati !!!

(Kati drága, írd meg kérlek a postacímed, mert a borítékokat sajnos meggondolatlanul kidobtam még a sorsolás előtt :-/

Tolltartó Hellának

Még nyár végén varrtam Hellának egy tolltartót. Praktikus darab. Gyorsan elkészül, és bárhol ki lehet nyitni :-)

Gerda takarója

Végre kész :-)

Szeretjük :-) Cilike szereti nézegetni a figurákat, én meg szeretem betakargatni vele :-)

Egyre faragtam rá: ezt szántam volna téli, vastagabb takarónak, erre a méregdrága pamutvlies az első (30 fokos) mosásban felevastagra zsugorodott.

Nektek mi a tapasztalatotok vele?

Festettünk

Az én vasárnapi festettjeim ilyenek lettek:

A lilák, a hupikék és a barna Évit dícsérik. Kicsit komor az összeállítás, főleg hogy fogyóban a korábban kutyult vidámabb kollekció. Ezért elhatároztam, hogy minden héten festek egy keveset. Ez már csak azért is praktikus lesz, mert mindkét kezem bekrepált a sok öblítés-facsarástól :-( Kisebb mennyiségekkel remélhetőleg el fogok boldogulni.

Készült még 2 póló is a nagyoknak. A gumikat ők tekergették rá.

És persze van még néhány teljes kapufa, azokat nem mutogatom ;-)

Blogajánló

Nézzétek, mit találtam!

Álmos szemmel gúvadok ma reggel a startlapra és ezen akad meg a szemem: blogajánló...

Gondoltam megnézem, hátha a Zelnicét is köztük találom ;-)

.

.

.

Naaa, 50 000 látogató ide vagy oda, ilyen jól azért nem állok, de erre bukkantam.

Most ugyan nem tervezek utazást, de ennek is eljön az ideje!

Kaoka ünnepel

Kaokánál játék van. Ha valaki még nem fedezte volna fel, IDE klikkeljen! Szívemnek kedves a téma, kavicskreációkkal lehet nevezni.

Mivel már nyár elején megmutattam az én készítményem, most csak belinkelem.

http://zelnice.blogspot.com/2009/05/adossag.html Kavicsra fel :-) Kaoka, sok 100 évet és bejegyzést még!

Kötés és gyerekszáj

Befejeztem Gerda pulcsiját is. Igazán élmény volt kötni, mert

- imádom a színeit

- kihívás volt (először kötöttem a raglán részt körbe, és először kötöttem kapucnit - ráadásul leírás nélkül a saját fejem után :-)

- kis méret, hamar elkészül

A nyakrész elszegésénél és a zip varrása közben tudatosult bennem milyen régóta vágytam ilyen kombinált holmit csinálni. Mert szép meg jó a kötött önmagában (ha jól sikerül) , de az én szívszerelmem e téren mégiscsak ez, amikor van egy kis varrás is a dologban.

Bátraké a szerencse, és tényleg, mert ugyan tele van hibával, de elsőre elégedett vagyok vele.

A zip egy táska szétbontásából maradt, és sajnos már csak egy van raktáron.

Tudtok olyan boltot (akár a neten is), ahol vannak hasonló extra zipek?

Aminek kicsit dizájnosabb a húzókája esetleg még extrarövid is...

(ha már hűvös lesz, csinálok olyan képet is, amin a tulajdonos is benne lesz)

-----------------------------------

Ha már kötés elmesélem Gerda egyik ártatlan-tudatlan megmozdulását.

Mit látunk mi, felnőttek a képen? Egy kötőtűt, és valami mást. Mondjuk egy sípot, éppenséggel a Müpa orgonájának legkisebb sípjáról készült másolatot, amit az orgona világraszóló avatásán kapott ajándékul minden közreműködő. De ha ezt nem tudjuk, akkor is látjuk, hogy valami más.

Gerda nem tudta és nem látta.

És amikor kötöttem, odajött, szájába vette a kötőtűmet és megfújta :-)))

Néhányszor ismétlődött a jelenet, aztán gondolom rájött hogy ez talán mégsem ugyanaz a dolog.

Baba(takaró) születik

Mostanában rám (eddig) egyáltalán nem jellemző módon több dolgon is ügyködöm párhuzamosan, így egy-egy darab lassabban készül el. Már van 3 majdnem befejezettem. Nem nyílvánítom őket UFO-nak, mert ezeknek a közeljövőben egészen biztos a végére járok. Mondom én :-)

A hétvégén egy újszülött kisbabának varrtam takarót. A babát nem ismerem, a nagynénjét annál inkább. Az ő kifejezett kérése volt, hogy legyen nagyon színes. Amikor megmutattam a festett készletemet, hogy akkor válasszon, mit tegyek bele, lazán rávágta hogy mindegyikből :-)

Ez elsőre sokkolt, szeretek kevés színt, inkább csak egyet-kettőt és annak árnyalatait használni, és lám, milyen jó, hogy nem kaptam szabad kezet! Hasonló kirándulást tervezek a mintás textilek világába is, ahová eddig nem nagyon merészkedtem.

Íme a kis színes. A lányoknak is tetszett, le sem tudtam normálisan fotózni, egyből rátelepedtek :-)

Nem mellesleg csereüzlet köttetett. Ha az egyik varrni tud de nincs biciklije, a másiknak meg takaróra van szüksége és van felesleges bringája, ez nem is meglepő :-) Köszi Marla, jó volt varrni ezt a takarót :-))

50 000 !!!!!!

Meglepve vettem észre, hogy a Zelnice kapuját átlépte az ötvenezredik látogató!

Pontosabban összesen ennyiszer látogattatok el hozzám, ki tudja hányan.

Szép kerek szám.

Egyrészt kíváncsi lettem, hányan is vagytok, akik időről-időre bekukkantotok ide, ezért feltettem a 'rendszeres olvasók' modult (eddig ellenálltam a kísértésnek :-)

Másrészt fel (vagy ki-)használnám ezt az alkalmat, és megkérnék mindenkit, aki szeret időnként benézni hozzám, hogy küldjön 1-2 gombot!

Hogy miért is?

Hella első igazi varrós projectjén dolgozik, kitartóan. Feltett szándéka, hogy egy nagy díszpárnát készít, amit teljesen és sűrűn televarr gombokkal. Igen ám, de minden egyes gomb csak egyetlenegyszer szerepelhet!

Na itt kezdtem pánikba esni, mert vannak ugyan készleteim, de attól tartok nem fogok tudni megfelelni ekkora elvárásnak.

Segítsetek, léciléciléci.....!

Itt a nyárvégi Balatonbúcsúztatónk esős napján készült fotóját láthatjátok, össznépi kreatívkodással, közte a sokgombos készülődésével (és nem mellesleg a Méhikétől nyert dobozkával) :

Ha szeretnél segíteni abban, hogy minél hamarabb, minél szebb párna díszelegjen Hella ágyán, kérlek hagyj itt megjegyzést emilcímmel (ha nincs feltüntetve a blogprofilodban) , én meg küldök egy postacímet, köszönetképpen pedig egy kis apróságot sorsolok ki a lelkes jelentkezők között.

Várom a kommenteket!

Colette takarójához szeretettel

Kdatta megírta már, milyen nehéz az iskolás anyukák élete ilyentájt.

Én csak annyit tennék hozzá, hogy felsős gyerekek anyukájának lenni mégnehezebb, különösen ha az egyik most kezdi az ötödiket.

Mert nincs lista a beszerzendőkről, minden tanár új ismeretlen igényekkel és mániákkal, teljes a kiszámíthatatlanság. Igaz hogy augusztus végét így lekiismeretfurdalás nélkül töltöttük a Balatonon, ámde elsejével indult az ámokfutás: minden nap friss listával nekivágni a városnak. És persze mindenki kinőtt mindent :-/

Azért valahogy beszuszakoltam a tennivalók sorába a Colette takarójához szánt blokkot is.

Még sötétbarnával keretezem és kész.

Hűtőmágnes Elinek

Itt ígértem Elinek egy kis meglepetést.

Kicsit lihegek még a tanévkezdés miatt, de azért elkészültem ezzel is :-)

Remélem szívesen használod majd, mert én szívesen készítettem Neked életem első hűtőmágnesét!

Erről jutott eszembe, hogy megmutatom nektek, mi milyen jegyzetpapírt használunk és hogyan tároljuk.

Gyerekkoromból örökölt családi hagyomány, hogy tanév végén a kidobásra ítélt használt füzetekből kitépjük a még üres lapokat, és év közben azt használjuk jegyzeteléshez, piszkozatokhoz. Én csak annyit tettem hozzá, hogy egy lomtalanításból hozzánk került fadobozba rendeztem őket, ami eredetileg evőeszköztartó volt, de az elválasztórekeszeket megette a szú :-)

És aztán az a kérdés is eszembe jutott, hogy vajon ez csak a mi örökletes családi mániánk, vagy más is él ezzel a környezetkímélő és takarékos megoldással...?

Ti felhasználjátok a régi füzetlapokat?

Kötni, vagy nem kötni...

...ez (volt) itt a kérdés hosszú időn keresztül. Mert kötni szeretek, de a megfelelő fazon eltalálásával komoly bajaim szoktak lenni.

Úgy döntöttem Ahama gyönyörűségeit látva, hogy muszáj felzárkóznom. Nomeg ülök eleget a homokozó szélén, Gerda meg csak hordja elém a rengeteg kávét és tortát :-)

Mondjuk messziről indulok. Viszont a tágabb család gyerekei és a több doboznyi bontott és megmaradt fonal ideális gyakorlóterep lesz. Ha nem sikerül, sebaj, tavaszra kinövi :-)

Első áldozatom egyik unokaöcsém lett, életem első raglán ujjú pulcsiját követtem el ellene. Nagyon izgultam végül jó lesz-e.

És igen, győzelem, remekül áll rajta! Ezen felbuzdulva már kötögetem is a padon kuporogva Gerda őszi kollekcióját :-)

Ezúton is köszönet Ahamának és Kicsodának a hathatós távsegítségért!

Somvirág, somvirág...

...tőle sárga a világ,

kakukkfű, kakukkszó, kirándulni volna jó!

Fűzfasípot faragni, fűzfalóval lovazni

árkon-bokron által, háton hátizsákkal

menni, mendegélni, este hazatérni.

Ez is egy Gryllus. Valahogy mindig beleütközöm. Belül. Felüti a fejét hol az egyik, hol a másik. A minap vettünk végre egy ilyet:

Mert nagyon vágytam már olyan utakon bolyongani, ahová a babakocsi nem megy fel.

(a kendőféle hurcolók már nem kényelmesek hosszú távon)

Le is teszteltük még aznap, felmentünk a Nagy-Kevélyre. Nem nagy túra, de higgyétek el, egy ekkora izgő-mozgó hátizsák nehezíti a túrista dolgát :-)

Érintettük a Medve-barlangot, ahol Gerdának elénekeltük a Jön a tavasz megy a tél kezdetű Kalákát, mi mást, és meséltünk az épp nem otthon tartózkodó maciról aki valószínűleg málnázni ment :-)

Ééééés érik a som :-)

Legalább 15 éve akarom kipróbálni a somlekvárt, most eljött az ideje. Nagyon mini mennyiség készült, pont amennyit egy szerény reggeli keretében felfaltunk.

Érdemes kicsit nyújtózkodni érte, szuperfinom!

Egy kis nyári munka...

...várt rám Spanyolországban.

4 napot töltöttünk a zenekarral a Costa Bravan, ahol két fesztiválon játszottunk. Az egyiket Torroella de Montgríban rendezték, a másikat El Vendrellben, Pablo Casals szülővárosában:

A spanyol igényekhez és lehetőségekhez igazodva este 8-tól éjfélig próbáltunk, és a koncertek is éjjel 10-kor vagy fél 11-kor kezdődtek. Ez egyrészről remek volt, mert napközben úgy éltünk, mintha nyaralnánk:

úszás, sütkérezés, egy kis kavicsvadászat (természetesen újabb kavicspuzzle- hoz) , és persze déli szieszta, este meg pihenés ide vagy oda, bizony majd lefordultunk a székről. Nem igazán sikerült átvenni az ottani ritmust. Pedig a koncertekre jöttek babakocsival is, és egyáltalán nem tűnt álmosnak a közönség még éjjel fél egy körül sem.

Miután üdülőhelyeken voltak a szállodáink, a városokba nem nagyon jutottunk be. Koncert előtt azért volt egy kis idő ide-oda bekukkantani. Kedvenceim az utcán elhelyezett táblák...

...és a téglából, kavicsból rakott gyönyörű padlók.

Soha rosszabb munkát ;-) Gerdapapát pedig szentté avattam a Gerda mellett teljesített szolgálatért :-)

Gerda aggódik :-)

Eli érdeklődött kedvesen a minap, jól van-e már Gerda. (igen, gömbölyűbb mint valaha :-)

Erről meg eszembe jutott egy aranyos eset, ami jól mutatja, hogy bár látszólag kiheverte a kórházat, azért a hangsúly a látszólagon van.

Történt a minap, hogy Hellát elkísértük fogszabályozásra. A dokinéni pont olyan pólóban volt, mint a kórházi dokik (egyenpólójuk van, világoskék) . Hella eltűnt a szék mélyén, ott feküdt sokáig mozdulatlanul, Gerda meg egyre gyanakvóbban és ijedtebben figyelte az eseményeket. Annyira aggódott Helláért , hogy most őt bántják, muszáj voltam többször odavinni és megmutatni neki a nővérét. Hogy lássa: kutya baja. Ő meg próbált biztatóan nézni rá, mást nem nagyon tudott kipeckelt szájjal :-)

Édes kiscica, egészen meghatódtunk rajta :-)

A rák és a narancs

Nyár elején Colette felvetette, hogy a rákok írjanak a narancshoz, mint színhez fűződő viszonyukról. Ugyan már javában az oroszlánban járunk, talán még nem késő.

-----------------------------------

Előrebocsátom: vannak kételyeim horoszkópilag meg egyéb mágiaügyileg.

Amiért mégis írok erről, az az a tény, miszerint a rákok számára nagyon fontos az otthon, nos ez rám is illik, valamint a rákok színének kikiáltott narancsos árnyalatok nekem is színeim.

Sokáig nem szerettem ezt a színt. Nem tudom, miért. Időszakosan változott, milyen árnyalatokat kedvelek. Volt zöld korszakom, meg napsárga, kék, aztán jónéhány évvel ezelőtt rámtalált a narancs. Főleg a ruhatáramba vonult be (meg a blogra :-) , nyers és barna árnyalatokkal kombinálva hosszú évek óta verhetetlen. (azért több van a nyers-barna cuccból, a narancs elég erős szín) Érdekes módon mindig elválik egymástól az öltözködésben és a lakberendezésben preferált szín. Sosem ugyanaz. Szinte semmi narancsos holmink nincs a lakásban, nagyon minimális. Viszont a piros, amit korábban utáltam kezd bevonulni. Ki érti ezt? Biztos van aki meg tudná magyarázni, még az is lehet hogy lenne benne igazság, de én nem szeretek elméleteket gyártani. Ez van, szeretem a változásokat, az élet része.

-----------------------------------

Éljenek a színek!!!

Olvasásról...

Kis dilemmában vagyok.

Vannak írók, akikhez mágnes húz, akik a bőröm alá bújnak, én meg a főhőseikébe.

Aztán vannak írók, akiktől illik olvasni. Valamit legalább. Gondolom én.

Van egy ilyen kis lista a fejemben, amin írók meg művek vannak. És néha előveszek valami illiket a teccik helyett. Ha szerencsém van teccik lesz belőle. Ha nem...hát az kínos. Fölöslegesen ráköltött idő, köddé foszló figurák és elfeledett cselekmények. Rossz szájíz.

-----------------------------------

A post apropója az oldalsávban régóta állomásozó Németh László regény. Egyszer hirtelen felindulásból beruháztam egy antikváriumban 3 regényébe. Elsőként az Égető Esztert olvastam. Csigalassan, sokáig várva a fordulatra, a kibontakozásra, egyre növekvő ingerültséggel és ellenszenvvel viseltetve a címszereplő iránt.

-----------------------------------

Ezt írtam 6 éve az örömkönyvembe:

Ahogy indult, nagyon ígéretes volt, nem olvastam még írót, aki ennyire bele tudta volna élni magát állapotú emberek (kislányok, különböző korú asszonyok) lelkiállapotába, és ilyen pontos és érzékletes leírást adott volna a világról ezekből a más-más nézőpontokból. Csak aztán ezekben a kínosan aprólékos mondatokban elvész valahol a mondanivaló. Egy darabig vártam, hogy kibontakozik, meglódul a történet, de nem. Végig olyan lapos maradt, mint Csomorkány. Pedig történt egy csomó minden. Csak éppen unalmasan, egy kívülálló szenvtelen, élveboncoló szemével láttatott mindent. Égető Eszter vérlázítóan jámbor, majdnem szent, a sorok közül pedig erre a természetellenes alkalmazkodásra és megadásra való buzdítást lehet kiolvasni. Pfuj.

-----------------------------------

Az Iszony után kicsit javult a mérleg, mivel jóval olvasmányosabb és modernebb. Mégis: a mondatok szó szerinti értelmét nézve ugyan bátran elismeri a nők önállóságához és változtatáshoz való jogát, de a sorok közül folyamatosan azt érzi az ember, hogy ha lehet inkább csendesen és feltűnés nélkül tűrjön az asszony.

Most az Emberi színjátékon van a sor, ami állítólag a legpörgőbb cselekményű könyve, én meg elalszom rajta :-(

Lehet hogy csak túl kéne lendülni újabb 70 oldalon, csak meglódulna történet...de ez a rengeteg leírás, szájbarágós részletekkel...egy biztos, nem nekem való. Én szeretem, ha nekem is marad némi mozgásterem, az író hagyja, hogy bizonyos dolgokat én képzelhessek el.

-----------------------------------

Nyaralás közben kezembe akadt egy Palotai Boris könyv, a Hetedik év. Rávetettem magam, és hipp-hopp felfaltam. Elképesztően jó. Szeretem Palotai Borist. Nekem való a stílusa, abszolút a teccik kategória.

Lassan hajlok arra, hogy inkább tecciket olvassak mint illiket. Pedig akad még luk az irodalmi műveltségemen. Végülis olvasni a saját örömömre, épülésemre és szórakoztatásomra olvasok. Meggyőztem magam :-)

(de akkor nem olvastam volna az Anna Kareninát meg Zola Nanáját példának okáért, ezek pedig tetszettek is. akkor most mi is egyen? egy darabig nem illik, csak tetszik, az tuti, aztán meglátjuk.)

-----------------------------------

Ti hogy vagytok ezzel?

Játék

Csipcsilla játszani hívott. Fel kell ütnöm az éppen olvasott könyvet a 161. oldalon, és idemásolnom az 5. mondatot. Ez a mondat Németh László Emberi színjátékában így hangzik:

Zoltán a hiúbbik önérzetével örült Alfréd érdeklődésének.

Őszintén szólva nem értem a játék célját, mert ez így nagyon esetleges, kicsi az esélye, hogy magvas gondolatok akadjanak horogra. Ha valaki kedvet érez hozzá, csatlakozzon nyugodtan!

Árok partján a liba...

...azt gágogja taliga! Ez a sor jutott eszembe Gryllus Vilmos Daloskönyvéből, amikor megláttam a Meskán ezt a pont Gerdának való tili-tolit.

Gyors levélváltás után le is csaptam mások orra elől. Egyszerűen szuper. Este csak bepakoljuk a konyhában a kihordott apróságokat, és Gerda lelkesen gyakorolja az eszköz irányítását amíg visszajutnak a holmik a szobába.

Attila szívesen készít még, ha más is beleszeretne. Én azt hiszem karácsonyra rendelek majd az unokaöcsémnek is :-)

Tátra

A negyedik és egyben utolsó Kutúraquiltem a Tátra. Ebben a körben mindenki a kedvenc helyét varrhatta. A nyaralás első hetében készült, nagy örömmel, bár technikailag nincs benne semmi különös.

Az egyetlen érdekesség, hogy elfogyott a fehér textilfestékem, és hibajavító folyadékkal készült a hó :-)

-----------------------------------

Némi háttérinformáció a választásomat illetően:

A Tátra szlovákiai oldala számomra ősélmény. Voltam ott már az anyám hasában, és óvodásként többször, és tábori kirándulásokon, és családi túrán szülőkkel, aztán férjjel, később saját gyerekeimmel, és ott döbbentem rá 14 éve arra is, hogy életemben először anya leszek - merthogy nem bírtam rá sem nézni az erdei málnára :-)

Én most mégis a lengyel oldal felőli látképet varrtam meg. Ennek oka, hogy nem jártam ott - még. Kicsit kifejtve: volt egy nehéz időszakom, amikor kellett a magány, és menni, gyalogolni kellett - az nagyon megnyugtatott és feltöltött. Szerveztem hát magamnak egy egyszemélyes túrát, gyalog a Tátrán át, a Csorba-tótól Zakopánéig. Ez 2X10 órás út a Rysyn át (nem véletlenül ez az egy út van kivarrva a képen végig). A Rysyn egyszer jártam előtte, és lenyűgözött, hogy egy hegy teteje az országhatár. Egyszer vissza akartam jönni, és megnézni a mélyben a Morskie Okot, és átmenni a csúcson át abba a másik országba, ahol sosem jártam.

El is jött az ideje. Telepakoltam egy nagy hátizsákot, elvonatoztam Poprádig, sétáltam kicsit a meleg nyári estében, másnap pedig arra ébredtem hajnalban, hogy esik az eső. Az a lassú, kitartó fajta. Hosszas tépelődés után úgy döntöttem, elindulok, hátha javul a helyzet. 3 órát gyalogoltam fölfelé. Addigra mindenem el- és átázott, a vizes cipő lemarta a sarkamról a bőrt, de ez nem volt szempont. Mire elértem a láncon kapaszkodós sziklákat, már köd volt, és ahogy másztam és kapaszkodtam, folyt be a kabátujjamon a víz. Ekkor döntöttem úgy, hogy megfordulok. Mert van 2 gyerekem, akik hazavárnak, és nem szeretnék a ködben, a csúszós köveken lezuhanni.

Az elektricskán öltöztem át tetőtől talpig a nagyon vizesből a kicsit vizesbe, és vacogtam hazáig a vonatokon. Sosem örültem annyira hazatérésnek, meleg víznek és száraz ruhának mint akkor.

Sokat tanultam, túrázásról, hegyről, meg magamról. Többek között hogy tudok jó döntéseket hozni, és ez sokat segített később is.

Mert az is jó döntés volt hogy elindultam az eső ellenére (mert a szállóból visszafordulni kudarc lett volna) , és az is hogy lejöttem a hegyről (mert megpróbáltam, és megtettem amit józanul gondolkodva még megtehettem).

És most jó döntés volt ezt varrni, mert itt van az orrom előtt, és folyton hív és kiabál hogy menjek és ismerjem meg végre a túloldalt is. A terv tetszik Gerdapapának is, csak nőjön még kicsit Gerda, és akkor megyünk!

-----------------------------------

Végül egy kis találós kérdés: mi a nem odaillő, a furcsa, a kakukktojás a képen? Annak, aki elsőnek rájön a megoldásra készítek valami apró meglepit :-) Csak bátran!

Képriport

Olyan 3 hetünk volt, de olyan...

... hogy azt nem is tudnám leírni. Ha meg mégis, akkor nagyon hosszú lenne :-)

(az utolsó háromról azért kiderül, hogy valamik azért készültek az ország éppen aktuális szegletében)

-----------------------------------

-----------------------------------

-----------------------------------

-----------------------------------

-----------------------------------

-----------------------------------

-----------------------------------

-----------------------------------

Itt már kilóg a lóláb...vagyis a cicaláb...

-----------------------------------

Ismeritek ezt a mesét? Nálunk több évtizede slágerlistás. Cilike pedig pont olyan a boglyas hajával, mint a Rosszcsont-felhő. Szerintünk.

(az anyag ősrégi paplanhuzat volt, mostantól meg nyári hálózsák)

-----------------------------------

Gerda takarója lesz...

Még a tegnapról

Igazából nem csak én hiányoltam Gerdapapát, hanem Gerdababa is. Hogy mennyire tudja várni, azt már tudjuk.

Azóta bővült a repertoár. Egyre sűrűbben kiabál a lakásban hogy apaaaaa, apaaaa! Hátha meghallja...

Tegnap ez sem segített, ezért megnyomta a telefon töltőállomásán a kereső gombot, mire az zenélni kezdett. Cilike elment megkeresni. Mikor rálelt a füléhez emelte, és áhítattal a szemében halkan azt mondta: apa!

-----------------------------------

Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy nehezen eldönthető vajon jól szervezett és következetesen kivitlezett akcióról volt-e szó, vagy egyszerűen elfelejtette mire kiért a konyhába hogy ő nyomta meg a gombot :-)

Az apahiányt viszont orvos nélkül is remekül diagnosztizáltam ;-)

Kukk ide!

Gerdapapa néha nagyon tud dolgozni. Annyira, hogy haza sem jön csak hajnalban. Épp mint ma.

Nekem meg nem akaródzik semmi hasznosat csinálni. Tudom hogy nem fog jönni, mégis várom. Várakozás van bennem, nem szánom el magam semmire. Nem varrok. Aludni sem megyek. Itt kukucskálok a gép előtt. És hogy legalább ez se legyen hiábavaló, találtam valami érdekeset. The purl bee, ez a neve.

Ha kötős, ha varrós, ha hímzős vagy, egyre megy, tele van mindenféle jobbnál jobb leírással, csak bátran.

Ha lett volna annakidején egy ilyen praktikus táskám, biztos kevesebb gyűrött kottát gyártok. Figyelitek, ugye az átlósan futó rekeszelválasztót (vagy hogy hívják) ? Mindig van az ember lányának 1-2 kottája, ami pont kicsit nagyobb a táskájánál, bármekkora is az ;-)

És ebbe a nekem való színű és mintájú sálba is beleszerettem, fülig.

Erről az egyszerű ám nagyszerű pászkaruháról nem is beszélve. Micsoda ötlet! Ha még ilyenem is lett volna 10 éves korom körül, nem bolti papírzacskóval a hónom alatt kellett volna elvonulnom a kertbe olvasni és közben majszolni a kedvenc csemegémet :-)

Készíthetünk péztárcát pattintós zárral, tornazsákot, labdákat,

akváriumot a hűtőre, kötényt, és békát :-))

aztán hópelyhes fenyődíszt, egyszerű de mutatós táskát, meghorgolhatjuk Babette takaróját,

egy remek kézimunkakosarat, hímzhetünk gombokat,

köthetünk bolerószerű vállmelegítőt az estélyi fölé, vagy egy másikat, ujjatlan kesztyűt,

így, ebben a sorrendben ;-) Itt akad még egy kis eligazítás a japán szabásmintákhoz, és ha valaki nagyon az alapoktól indulna, gombfelvarrni is megtanítják lépésről lépésre :-))

Asszony és könyve

Tegnap korán akartam feküdni. Mostanra elfáradtam saját magamban - hogy éjfél előtt nem szeretek lefeküdni - meg Gerdában, aki még nem szokott vissza a nyugodt éjszakai alvásra, és 2 óra körül felébred egy órácskára - mint amikor menetrendszerűen lázas volt.

-----------------------------------

Erre mi történt? Du. elrobogtunk a Lurdy-házba igazolványügyintézni, ha már ott voltunk benéztünk a könyvesboltba és végignéztük az összes állatos könyvborítót - különös tekintettel a papagájokra - , és akkor úgy döntöttem, hogy eljött az idő. Hosszú évek óta vágyakozom erre a könyvre, tőle:

Eddig csak bele-belelapoztam ha betévedtünk, aztán sóhajtottam egyet, hogy majd máskor. Most pedig az enyém lett, úgyhogy szó sem lehetett korai lefekvésről. Negyed kettőig faltam a képeket és a szöveget. Lenyűgözött :-)

Nem, azt hiszem nem szeretnék ekkora házat, és a mi életünkkel nem lenne kompatibilis ez az életmód, de azért így is van mit ellesni.

A receptjeit pl. mindenképpen ki kell próbálni, az Advent előtti baráti koszorúkötő összejövetel pedig kiált a megvalósításért, a többiről nem is beszélve.

Kíváncsi lettem, milyen házakat tervez másoknak. Tudnék bennük lakni :-)

http://www.lakaskultura.hu/index.php?apps=cikk&cikk=26622

http://www.lakaskultura.hu/lk_epuletek/haz-a-jozsef-hegyen-28103.html

És a poén: Gerda végre megint átaludta az éjszakát:-))

-----------------------------------

Egyébként pedig varrok, megint, de el fog telni némi idő, mire mutogatok majd. Egyrészt legtöbbször nem szeretem félkészen közszemlére tenni a WIP-eket, mert ti nem látjátok bele amit én, és olyan snassz sok színes csík egymás mellett a mostani állapotában pl.

Másrészt 3 hét nagymamázás és Balatonozás következik szombattól. Egyik helyen sincs net, és ugyan egykétszer hazakukkantunk közben, de hogy az a pár óra mire lesz elég, azt egyelőre csak elképzelni tudom - vagy még elképzelni se ;-)

A bizalom elvesztéséről

Többnyire nincsenek előítéleteim. Pl. a rendőrviccek sem érdekeltek, amíg nem volt hozzájuk szerencsém élesben.

-----------------------------------

Legtöbbször bízom az emberekben, tisztelem a tudást, elhiszem pl. hogy egy kórházban minden úgy van, ahogy mondják. Elhiszem, mert bízom az orvosok speciális ismereteiben, a gépekben, abban, hogy mindent megtesznek amit lehet.

-----------------------------------

Ma már múlt időben: elhittem, bíztam.

Nem volt jó nekünk a kórházban, naná hogy nem. De mennyivel jobb lehetett volna, ha korrekt és egyértelmű tájékoztatást kapunk. Ha nem mond minden orvos mást, és nincs fölösleges bizonytalansági faktor. Ha jó diagnózist kapunk...

Mert ma kiderült, hogy nem kaptunk jót. És ezért írok az egészről, mert ha minden rendben lett volna végül, legyint egyet az ember a kellemetlenségekre és még ide sem ír róla, mert az egészségüggyel mindenkinek vannak tapasztalatai, negatívak is, tele velük a padlás.

-----------------------------------

De ami történt fölháborít.

Lázgörccsel, hasmenéssel, magas lázzal kerültünk be. 2 nap múlva álltak készen a laboreredmények a diagnózishoz: vesemedencegyulladás, ezt a kezelőorvos (rezidens, ennek lesz még jelentőssége) magabiztosan állította. Kezelés: minimum 3 nap vénás antibiotikum, utána ha minden rendben (láztalan, iszik) otthon szájon át folytatható a kezelés. Pénteken kérdeztem, hogy mivel szombaton reggel lejár a 3 nap, és minden más rendben van már, mehetünk-e vasárnap? Azt felelte húzódozva, hogy majd meglátjuk, de - gondoltam én - majdcsak kimosolygom azt a vasárnapot, hiszen minden feltétel adott a megbeszéltek szerint.

Szombaton ügyeletes doki, lélektelen mint a gép, kerekedő szemekkel, értetelenül: szó sem lehet róla, hogy gondolom, bizonyára félreértettem valamit, mert erre a betegségre minimum 7 napig nyomják vénásan, de lehet hogy 10. Na itt kérem padlót fogtam. Kiborulás ezerrel. Amit kicsit szégyellek utólag, mert hány anyuka van, aki ennél sokkal többet kénytelen ott tölteni a sokkal betegebb gyerekével...de akkor is! Azt hiszem jogosan háborogtam a felemás tájékoztatás miatt.

Vasárnapi ügyeletes doki: volt-e ultrahang? Nem. Kellet volna? Akkor majd hétfőn biztos. Az mutatja meg, hogy csak húgyúti fertőzés, vagy vesemedencegyulladás.

Újabb padlófogás: akkor most van, vagy nincs?

Közben a nővérkéktől azt is megtudtam, hogy hazaengedik ám 6-7 nap után a gyerekeket branüllel, és vissza lehet hozni őket 2X kezelésre, hogy ne kellejen bent lenni.

-----------------------------------

Hétfőn kicsit türelmetlen voltam a rezidens doktornővel. Kicsit ingerülten érdeklődtem, hogy akkor mi van azzal a 3 nappal meg az ultrahanggal. Nem értette hogy miért nem mosolygok és még én kérdezek, hiszen ők aztán igazán mindent megtesznek a gyerek gyógyulása érdekében.....de sajnos az ultrahangot valóban kiírta még szerdán, de aznap nem volt időpont, másnap az őt helyettesítő másik rezidens elfelejtette, majd pénteken ő is elfelejtette, és akkor most utánanéz....bár nincs is igazán jelentőssége, a laboreredményekből egyértelműen látszott. A 3 napot pedig még akkor mondta, amikor nem lehett tudni mi is pontosan a baja...na neeee, utálom ha hülyének néznek! Itt már tényleg ingerült voltam, mert igenis konkrétan megmondta a diagnózist és hogy ezt így kezelik. Erre már ő is bekeményített, hogy vegyem tudomásul, hogy branüllel hazaengedni egy gyereket az kiváltság, meg bizalmat igényel, mert bármit beadhat otthon a szülő...Na ekkor már folytott hangon veszekedtünk, és kikértem magamnak, úgy nézek-e ki, mint miegbízhatatlan szülő, aki sósavat fog otthon befecskendezni a gyereke vénájába...

-----------------------------------

De ha nem szólok utána hogy volna pár kérdésem, akkor miután megvizsgálta Gerdát kimegy anélkül, hogy bármit(!) mondana, pedig tudom hogy téma volt a kiborulós anyuka este meg a reklamációi. Vagy pont azért. Dafke.

A zárójelentésben érdekes módon nem szerepel a vesemedencegyulladás, csak húgyúti fertőzés.

Az igazi meglepi a kontrollon bejelentett szalmonella. Az újabb lázas állapotok ennek tudhatók be. Ha egy hét múlva is lázas lesz, kérjünk a háziorvosnál antibiotikumot.

Ezen kibuktam. Még egy hétig láz? Az összesn 3, a gyerek pedig kb. ennyi ideje alig eszik valamit. Szép, mint egy porcelánbaba, de eltűnt róla az összes párnácska.

Ekkor kezdtünk ismerettség révén más orvost keríteni. Akadt is hiretelen 3.

-----------------------------------

Az első, aki szintén Heimpálos, alig vetett 2 pillantást a leletekre, és kissé hűvösen közölte, hogy minden rendben volt, az eljárás korrekt, a lázakat indokolja a szalmonella, ne csináljunk semmit.

A második, aki már nem aktív és így intézménytől független, igen alaposan utánanézett mindennek, és közölte, hogy szerinte minden a szalmonella miatt volt, van olyan baktériumtörzs, amely lázgörcsöt és torokgyulladást is okoz, és azt a laborértéket is megemeli kissé, ami húgyúti fertőzésre utal...de ez az érték épp a határon volt a Gerdánál, nem érti miért egyérteműsítették a vesemedencegyulladást, amikor még a húgyúti fertőzés is kérdéses...

A harmadik, aki egy másik gyerekkórházban dolgozik ugyanazt mondta, amit a második, tehát valószínőleg ez az igazság. És még hozzátette: ha náluk bárkinél felmerül a vesemedencegyulladás gyanúja, még aznap megultrahangozzák, mert az egyértelműen megerősíti vagy kizárja azt.

-----------------------------------

És itt van a kutya elásva: miért is nem ultrahangozták csak egy héttel később? Állítólag ha volt vesemedencegyulladása, annak 1 hét után is látszania kellene még. Nem látszott. Negatív volt.

-----------------------------------

Ez tulajdonképpen jó hír, mert nem lesz a veséjével semmi gondunk, és megmenekülünk az állandó pisikontrolloktól is.

De a fölösleges és sok antibiotikumtól elhúzódott a betegség lefolyása, ráadásul szintén ennek következtében akár fél évig is hordozhatja a baktériumot :-/

Gerdapapa és én így kézfetőtlenítünk minden pelusozás után, és lehet hogy még egy darabig látogatjuk majd az ÁNTSZ-t kis piros tégellyel. (ahol egyébként azt kellett hazudnunk, hogy bölcsibe jár a drága, mert ha nem, úgy 2500 forint minden vizsgálat...és ki tudja hány kell még?)

-----------------------------------

Ami még elgondolkoztat: ellenőrzik-e eléggé a rezidenseket? És mit várjon az ember egy olyan osztályon, ahol a vizit a folyosón zajlik: a doktorok ott vonulnak végig, megállnak minden bezárt ajtó előtt és az ablakon bebámulva darálják le a beszámolókat a profnak. No comment.

Pillanatfelvétel

A betegség fura egy dolog. Kivesz sokat a gyerekből, látszólag hátrafelé mennek a dolgok, aztán gyógyultan jön a megtáltosodás.

Gerda amióta itthon vagyunk szinte szalad (gyakorolt a kórházi folyosón :-) , hirtelen utánozni kezdte amit mondunk, sőt, szappanbuborékot is megtanult fújni :-)

Ez kizárólag Hella érdeme, benne fel sem merült, hogy ne lenne képes rá :-)

Jó a gyerek a háznál ;-)

A(z) (alkotó)kedvem csak az rontja, hogy tegnap óta megint láz, valami fáj is mert sírdogál álmában, ébren nyűgös és folyton fáradt és nem eszik...mindjárt megyünk megint a kórházba (ma de. már voltunk vérvételen) laboreredményért, és akkor kiderül(het) hogy a füle, vagy mononukleózis vagy a szalmonella kínozza még mindig. Mert bizony de. kiderült, hogy volt neki szalmonellája is, meg a másik nyavalya is eséllyel pályázik a bűnös címére. Éljen a kórházi tartózkodás :-/

Semmit nem csinálok, úgy ahogy rendben tartom a lakást, főzök, visszaolvasom a blogokat, de valamibe belefogni... arra most nincs lelkierőm, pedig tele a fejem tervekkel. Egyedül a meggymagokkal bíbelődöm esténként egy kicsit.

Frankhegy újra

Minden évben elmegyünk 1-2szer ide, a Frankhegyre.

Piknikezni, jó levegőn és zajmentesen pihengetni és játszani, akár megebédelni...néha jó csak ennyi is. Nekünk most ez volt az ideális program, reggel még azt hittem el sem tudunk mozdulni az orrszívó mellől, aztán azért javult a helyzet. Unokatesókkal múlattuk az időt késő délutánig.

Az én eperszezonom

Az idén így hódoltam az eperszezonnak :-) (csak ugye jó sokáig nem volt kánikula, hogy ráadjam a modellemre...)

Na jó, minden nap megettünk legalább fél kilót nyersen, de se befőzés, se nagy sütések. Nagy bánatunkra bezárt a közeli eperföld, ahová könnyen és gyorsan el lehetett jutni BKV-val is :-(

Az epres anyagot Éviék (káposztásmegyeri csoport) tavalyi kiállításmegnyitóján zsákbamacskáztam, és bajban is voltam: mit csinálok én ebből? Nem varrok figurális mintákkal sosem. Aztán tavasszal egyértelmű lett, hogy Gerdának lesz ruhácska.

A bajok ott kezdődtek, hogy magam csináltam a szabásmintát is egy másik ruhácska után, de persze mégsem úgy, és közben is módosítani kellett többször. A végeredménnyel nagyon elégedett vagyok, csak hát annyi rengeteg időm ráment. Tudom, minden kezdet nehéz, én meg a ruhavarrásban nem vagyok igazán otthon (még). Biztos lesz még folytatás, de ahhoz valami rém egyszerű és kész szabásmintát fogok keresni, az tuti. A hozzá való bugyit (piros pöttyös, csak ez a képen nem látszik :-) pl. eszembe sem jutott magam készíteni, a turiban 360 forintért válogathatok egy egész zsáknyiból :-)

Medenceparty, avagy fogyókúra másként

A sikeres fogyókúra titka:

- hozzávalók: 2 pici gyulladt vesemedence, antibiotikum vénásan, 3 adag infúzió, magas láz

Mindezt kevergesd 8 napig kórházban, fűszerezd egy kis bezártsággal, alváshiánnyal, tégy mellé néhány alkalmazkodni képtelen szobatársat, végül szórd meg egy jó adag vírusos mandulagyulladással.

Garantált a siker, akár betegként, akár mamaként csinálod végig :-(

Cilikém már jól van :-) és azon vagyok hogy ő visszanyerje korábbi formáját.

Tanulságok...(második rész)

...akár elégedett is lehetnék, úgy látszólag rendben volt minden. Azért én nem csak látszólag néztem, tekintettel az előzményekre. Meg egyáltalán.

Az első körben az angol anyanyelvi tanáruk kapta meg a házikós takaró-faliképet egy kis ünnepség keretében, ahol az osztály szavalatokkal, zenéléssel (Ambrus gitározott :-) és ajándékokkal mondott köszönetet a tanároknak. Van nekik pár, lévén kéttannyelvű iskola. A szemtanúk szerint Kirk teljesen meghatódott, felolvasta és a gyerekekkel lefordította a házi áldást, ami szemmel láthatóan hatott rájuk. És az évzárón aztán megkeresett és nagyon szépen, kedvesen mondott köszönetet, mert igen nagy örömet szereztünk neki ezzel. És falikép lett belőle :-)

A második kör az évzáró volt pénteken. És tényleg, látszólag rendben volt a dolog, mert az SZMK vezetője mielőtt átadásra kerültek az ajándékok köszönetet mondott a munkámért, és néhány anyuka igen elismerően megdícsérte amit látott, még nekem is, szemtől szembe, és szemmel láthatóan tetszett a két tanárnéninek...mégis...ahogy mintegy felvezetésül a nagy durranásra először ezeket bontották, és aztán az igazit, az igazán lényegeset...és aztán mondta ugyan, hogy az igazit már megkapta és a takaróra mutatott, de amikor elszabadult az ünneplés, és a nagy meglepődés és a köszönő szavak után mindenki mindenkivel beszélt, és örült, és egy apuka hátul énekelte: Ó, Champs-élysées , én a terem végében álldogálva azt láttam, hogy azt a másik ajándékot dédelgeti és simogatja és nézegeti a tanító néni, nem a takarón betűzi az aláírásokat...lélekben már nem ott volt, hanem nagyon messze... ez egy kicsit fájt. Na nem azért, mert azt vártam volna, hogy a vállukra emelnek és ünnepelnek majd, nem, de ha legalább a tekintetemet kereste volna egy pillanatra hogy odamosolyogjon...az jó lett volna...kellett volna...leléptünk, be az autóba, és irány a Balaton, hogy magunk mögött hagyjunk zajt és büdöset, meg az egész évet, négy évet, furcsa, felborult értékrendű világot, de nem teljesen sikerült...

Ja, majd elfelejtettem: a másik ajándék a párna mellé egy óra, a takaró mellé 2 Párizsba szóló repülőjegy volt. Meg is értem, ha valakinek ekkora vágya teljesül, nem a takarót simogatja, hanem az utikönyvet.

Valamit valahol nagyon elrontottunk.

A másik tanárnéni miután nem ért el telefonon, hagyott egy kedves köszönetet a rögzítőn.

Konklúzió: magam miatt megérte, de többet soha.

Tanulságok... (első rész)

...emlékeztetőül magamtól magamnak illetve bárkinek, aki más kárán szeretne okosodni, nem a magáén ;-)

- ha máshol, más varrógépén varrsz (legyen az bármily kevés vagy rutinnak tűnő dolog) mindig gyakorolj előtte egy próbadarabon, hogy ráhangolódj a gépre. Még akkor is, ha már (régen, egyszer) varrtál azon a masinán.

- nincs olyan, hogy abszolút rutin, még a triviális dolgokban sem (vagy van, csak ahhoz még el kell töltenem a gép mellett némi időt :-)

- szegélyezéshez muszáj vékony, jó minőségű vásznat használni

- ha nem cseréled ki időben a körkésed életlen pengéjét (mert nincs otthon másik, és aznap muszáj még szabnod, aztán másnap elfelejtesz venni, és este megint muszáj szabnod, és másnap...) , akkor az bizony maradandó károkat okoz a vágólapban

- úgy készült el 10 nap alatt ez a 3 darab, hogy közben 3 napig nem voltunk itthon, aztán kiműtötték a bölcsességfogam és újabb 3 napig hangyával töltött lufi ült a fejem helyén. Az összes között a legnagyobb tanulság, hogy sokkal több mindenféle készülhetne, ha az ember (azaz én) kicsit jobban nekidurálná magát. Van már erre egy remek önjutalmazási tervem, ha beválik elárulom. Neeeeem, nem csoki vagy fagyi ;-)

Erika néni takarója

Íme, elkészült a harmadik ajándék is. Nagy megkönnyebbülés :-)

29 pracli nyomával a közepén.

A férjem legszívesebben megtartaná Bubunak emlékül :-)

A kezek körül körben a lurkók saját kezű aláírása transzferpapírra nyomtatva és felvasalva.

Hétvégi leltár

Volt sok homokozás,

csupaszkodás minden mennyiségben,

Gerda Éva anyánk szerepében :-)

meggymagozás...

és befőzés.

A meggymagra pedig nélkülözhetetlen szükségem van, amióta olvastam Bori bejegyzését.

Cilikének is :-)

És csak azért nem írtam már hétfőn, mert csak akkor engedélyeztem magamnak a bloggal való foglalatosságot, ha elkészül Erika néni takarója is. Jelentem elkészült, holnap mutatom :-)

Ági néni párnája

Ez is elkészült:

Gerdapapa poénkodott, hogy hímezzem bele: Vigyázat, 29 db biometrikus azonosítót tartalmaz!

Merthogy a csigabiga az osztály hüvelyklenyomatával készült. Osztálytanítónak tenyérlenyomatos takaró, napközis tanárnéninek meg ez. Kicsit zavar ez a méretbeli különbség (ami egyébként az ajándékokra fordított összegben is megnyílvánul), mert egy jó napközis tanítónéni aranyat ér. De mindenkinek nem futja takaróra, hát legalább tettem bele szívet-lelket meg munkát, mert Ági nénit nagyon szeretem.

Kirk ajándéka

Megjött az első fecske ( élőben kicsit sötétebb) :

Ez lesz Kirk búcsúajándéka.

Kirk Ambrusék anyanyelvi angol tanára, egyenesen Amerikából, a patchwork hazájából. Köztudottan vallásos, magyar feleségével 4 gyereket nevelnek. Innen jött egy anyuka remek ötlete, hogy akkor hímeztessük ki a házi áldást angolul, a többit rám bízzák.

120X90-es, a mérete nekem kicsit furcsa, mert faliképnek nagyocska, takarónak bébi, de az ötletgazda ragaszkodott hozzá, mondván ha akarja magára teríti (majdnem 2 méteres a pasas :-) ha akarja a kanapé hátára teszi.

Egy dologban reménykedem: hogy egyikük sem ért kicsit sem a patchwork-höz, mert tele van hibákkal. És ez most nem duma, tényleg. Annyi tanulságot levontam hogy csak.

folytatás hamarosan, a párna majdnem kész, és a takaró is tűzésre vár...

Tanév végi hajrá előtt

Most kicsit csöndben leszek egy ideig, mert 10 napom van megvarrni egy takarót, egy párnát és egy faliképet az év végi tanárbúcsúztatóra. Tehát nem a gyerekek hajráznak :-))

A sztori annyi, hogy a fiamék osztályában tavasszal a szülők többsége megszavazott egy fejenként 10 ezer forintos ajándékpénzt. Nem elírás, ez azt jelenti, hogy a 4. általános végén 300 ezer forintnyi ajándékkal köszön el az osztály. És voltak, akik harcoltak a mégtöbb mellett, mert ez kevés, és más osztályok többet szoktak összeadni...

No comment, ezt szerintem minden reális gondolkozású és átlagos pénztárcájú ember értetlenül és felháborodva venné, és voltak ilyenek is az osztályban, de mindenki meg akar felelni, elviselhető viszonyt fenntartani, hát fizettek. Kivétel nélkül. Én voltam az egyetlen, aki felvetettem a szervező anyukáknak, hogy én szívesen és bérmentve varrok a gyerekeket is bevonva (hogy legyen már valami személyes vonatkozása is a dolognak) ajándékot a tanárnéniknek, amenniyben reálisabb összegben meg tudunk állapodni a beadott pénzt illetően, de én ezt nem fogom kifizetni.

Az ötlet remeknek találtatott, én nem fizetek, ellenben varrok.

Egyrészről örülök, mert sikerült elveimhez hűnek maradni és nem beállni egy ilyen kivagyi ajándékozósdiba, másrészről meg fogom a fejem, hogy kellett ez nekem? Nem 10 ezer forintnyi ugyanis a munka, ami ezekkel lesz, ezt ugye mi tudjuk. Azért mégiscsak arra jutottam, hogy kellett ez, persze, különben nem esne jól belenézni a tükörbe.

Hozzáteszem még, hogy nem sajnálom én az elismerést a pedagógusoktól (magam is az volnék), de azt gondolom, hogy ha elmegyünk ebbe az irányba, és mi, hálás és elégedett szülők fogjuk kipótolni a tanárnénik fizetését (aranylánccal, sokezerről szóló utalványokkal és egyebekkel) állambácsi helyett, akkor az lesz, mint az orvosoknál: akkor lesz jó helye a gyerekednek, ha pénzed van. És ez már elkezdődött, nem kevés olyan általános iskola van ma már, ahová pénzért is be lehet jutni. Megkeresnek, ha kinézik belőled. Nem állnék be ebbe a sorba.

Íme ez lesz a takaró közepe, az osztály tenyérlenyomatával:

Golyó, az örök kedvenc

Nem tudom van-e olyan gyerek, aki ne szeretné a golyókat. Szerintem úgy vannak ezzel a kölkök, mint Gombóc Artúr a csokoládéval: lehet bármilyen, imádják. Mert szép, mert gurul, mert annyi mindent lehet vele csinálni.

Gerda a minap ráakadt Bubu szobájában egy dobozba zárt golyólabirintusra, és egyre hangosabban és mérgesebben követelte, hogy vegyem már ki neki azokat a guruló valamiket. Nem volt mit tenni, elő kellett venni a nagyok kicsi kori golyós szütyőjét.

Szerencsére már leszokóban van a mindent megkóstolok korszakról, azért rajta tartottam a szemem. El volt bűvölve. Az évek során sok szebbnél szebb üveggolyónk gyűlt össze, de a készletet az alábbiak alapozták meg annak idején:

Kifőzhető gyurmából készült. Nem tudom lehet- e még ilyet kapni, a süthetőnek 130 fok kell. A főzés azért fontos, hogy szép kerek maradjon, ne lapuljon le egy oldala sem.

Dél-Korea

Ilyen lett a Dél-Koreám. Én szeretem, nagyon. Kenya küzdelem volt, ez meg Argentínához hasonlóan élvezet. ITT írok róla többet, és megnézhetitek a többiek kapuváltozatát is. Merthogy végül Variáció egy témára lett a forduló címe.

Török szegfűtől a kontinuum-elvig

Hat napja díszíti az asztalunkat ez a csokor virág. Igazi kerti csokor, a sógornőm anyósa nevelte. Nem tudom, hogy van ez. ..mitől pusztul el két nap alatt a virágbolti, és miért szép a kerti ennyi idő után is?

Na és a borsó. Olyan finomat mint a nagyiék kertjében sehol nem kapni boltban. Azért mindig veszünk, májusban annyi borsót eszünk, ameddig csak el nem jön az ehetetlen vénségek ideje -hamar eljön :-(

Pár napja borsófejtés közben jutott eszembe EZ a könyv. Akkor olvastam, amikor Cilit vártam. Néha vágyom ilyen egyszerű életet élni, vagy nem is én, csak a zsigereimben bújkáló ősember. Mert persze nem menne. Mégis jó kicsit vágyakozni az elveszett boldogság után, és valami keveset azért megvalósítani belőle. Ha csak egy kicsit is. Mert ha nem tudom megadni a gyerekemnek ezt a fajta közösségi létet, ami már idegen is tőlem, legalább berakom a kendőmbe és szoptatom amíg csak tudom. Még tudom :-) és ez hihetetlenül boldoggá tesz - mindkettőnket.

Hogy jön ehhez a borsó? Egyszerű.

A könyv által leírt indián társadalomban nem létezik olyan ember, aki ne akarna dolgozni, sőt, aki ne élvezné és szeretné a munkát. Vagy ha elvétve mégis, azt türelemmel és elfogadással "kigyógyítják" a lustaságból. Sok oka van annak, hogy miért szeretnek dolgozni. Itt most a kezdetek a lényeg, ami még nálunk, civilizáltaknál is megvan: a pici gyerek utánoz, azt teszi, amit a nagyok. Először csak kis ideig, aztán egyre kitartóbban. No a bajok mifelénk itt szoktak kezdődni. De Gerda most még a kezdeteknél tart. És miután a teregetést már nagyon ügyesen csinálja ( kiveszi a vizes ruhát a lavórból és jól megrázogatja :-) , az újabb munkavégzési kísérlet az elmélyült borsófejtés. És ha hisztek, ha nem, remek munkaerő! Hárman bogarásztunk az asztal körül: míg járt a kezünk Hella az iskolai élményeit mesélte, én hallgattam, Cilike pedig teljes odaadással és összpontosított figyelemmel bontotta ki a borsószemeket az előre kicsit kipattintott héjból. Egyiket a másik után, fáradhatatlanul :-)

Csak el ne rontsam ezt a lyányt, el kell olvasnom a könyvet újra ;-)

Gyereknap a Millenárison

Vasárnap Haydn-maraton lesz a Millenárison!

A zeneszerző halálának 200. évfordulóján világszerte az ő muzsikája csendül majd fel. Itt találtok részletes programot, gyerekeknek is.

Mi de. 11kor és du. 1kor lépünk színpadra (jobb idő esetén szabadtéren).

A kettő között szívesen múlatnám az időt már ismert és még ismeretlen blogtársak körében :-)

A jelentkezéseket "kultúRAjongó" jeligére várom a postaládámba ;-)

Cserépmánia

Íme a már (15 éve) elkészült...

...és a még (5 éve) félkész mozaik.

Mert persze - ahogy Corinna sejtette - mozaik készül a cserépdarabokból. Én is úgy kezdtem, mint az ő fia: szaladgáltunk a kertben a nagyi régi retiküljével meg egy bottal a kezünkben. Régészeset játszottunk 5-6 éves korunkban a hugommal, amíg a felnőttek ribizlit szedtek :-)

Mert ha valaki még nem próbálta volna, a ribizliszedés rém hosszadalmas dolog. A nagyiéknál meg 360 bokor éldegélt.

Nagyon nagy buli volt az az egymást követő 3 hétvége, amikor megszállta a tág család és néhány barát a kertet. Ritkán látott rokonok, nagy nevetések, dolgok, amik csak akkor voltak másként és az állandóság megnyugtató érzése, hogy ez a 3 hétvége örök, évről-évre visszatér és mindig minden ugyanúgy van.

Ez persze nem igaz, mert a bokrok kiöregedtek, néhányan már elmenetek, és egyáltalán: semmi sincs ugyanúgy, de ezt egy gyerek nem kell hogy tudja. Jó, ha nem tudja.

Mindnesetre az volt a legszebb, amikor még régészkedtünk. Amikor már be kellett állni, először a teli ládákból kiszedegetni a leveleket, később meg a bokrok alá, az nem mindig volt annyira érdekes :-) Bár, a felnőttek beszéltek mindenfélét.

A lényeg, hogy ez a mániám, hogy keresgélem a cserépdarabokat, mai napig megmaradt. A hugom régészkarrierje hamar leáldozott ;-)

Estefelé

A kép címe:Gerdababa hazavárja Gerdapapát :-)

Sepertem a gangot, Cilike téblábolt már fáradtan az egész naptól meg az udvari játszástól, és akkor ott lenn a mélyben felbukkant a papa, és rakodta a pincébe a biciklijét. Gerda meg nem nagyon értette, miért nem rohan hozzá, mikor ő repülne (ha tudna), és a végén már majdnem sírt a türelmetlenségtől. Drága manócska, egyáltalán nincs még tisztában az idő fogalmával, és a türelem is teljességgel hiányzik még az eszköztárából.

Adósság

Még tavasszal írtam, hogy pár nap, és mutatom, mi készült a begyűjtött kavicsokkal. Kicsoda számon is kérte rajtam, hogy na mi lesz már :-)

Namármost: a munka oroszlánrésze még akkor frissiben elkészült, csak a befejező munkálatokkal maradtam el - ahogy az lenni szokott ilyen UFO-gyanús projectekkel.

Ez a tokocska hiányzott csupán:

A tartalma pedig készen várakozott a szekrény mélyén:

És ha az előző képről nem derült volna ki egyértelműen, ez egy kavicspuzzle:

Akril festék és alkoholos filc, nomeg egy kis fantázia a hozzávalók :-)

Itt a nyár, próbáljátok ki, remek móka. És nem csupán a készítés! Mert bár egyszerűek és stilizáltak a figurák, de ömlesztve nem ilyen egyértelmű ám a képlet. Még engem, a készítőt is megtréfált némelyik 2-3 hónapos csipkerózsika-álmából ébredezve ;-)

Gerda csak tesztelte a játékot. Ajándékba vittük. És mivel mostanra már nemcsak megkapták, de remélhetőleg csukott szemmel is ki tudják rakni a képeket, felraktam ide is :-)

(az ötlet a Passage kiadó Szorgos kezek - kis mesterek sorozatának Díszek - keresd a természetben c. füzetéből való)

Hella&Hella

A nagyok állatkertet kértek gyereknapra :-) Szeretem az ilyen kívánságokat, így ( mivel a nagyok nem lesznek itthon jövő hétvégén) nem esett nehezünkre teljesíteni.

Cilikére hivatkozva én is beálltam elefántot etetni ;-)

Természetesen megkérdeztük, melyikük Hella, és Hella Hellát etette :-)

(ha valaki esetleg nem tudná, az idősebb fáni Zitta, az ő leánykája pedig Hella)

Itt pedig az elefántház csillárja látható:

Olyannyira elbűvölte Gerdát, hogy többször vissza kellett mennünk, beállni alá és csak nézni, nézni fölfelé. Jó ízlése van :-)

Anyák napja - másképp

Amikor friss volt az élmény, nem volt időm írni róla.

Én sem szeretem az iskolai anyák napját (meg a karácsonyi műsort, meg az évzárót...)

Az van, amit Kicsoda írt: én az én gyerekemre vagyok kíváncsi, ráadásul az egész mindig rém erőltetett, nagy izgulások meg kis belesülések, nagy szavak kicsi szájakba adva - én feszengek csak az amúgy is nagyon alacsony széken.

Bezzeg idén! Amit a képen láttok, az az anyák napi ünnepség :-)))

Nagy újítás volt, humorosra vették a figurát: bébiszerkóban, bébijátékokkal felszerelkezve vonultak be és mondtak el vicces monológokat a "gonosz, terrorista" kisbaba szemszögéből, aki éjjel csak akkor kezd bőgni, amikor már a szülő azt hiszi visszaaludt és éppen lopakodik kifelé a szobából, és hasonló közhelyes ám nagyon helyesen megírt szövegeket.

Mindenki remekül mulatott, kivéve engem. Merthogy ott ültem Gerdával az ölemben, és egyáltalán nem tudtam nevetni azon, ami a többieknek rég megszépült emlék, nekem meg véres, kőkemény, mindennapi valóság. Merthogy másodmagammal vagyok csupán olyan szerencsés/bátor/vállalkozó szellemű/könnyelmű ;-) hogy 10(en) éves nagyocskáink mellé beszereztem még egy kis friss husit.

Mindennek tetejébe pedig Gerda nem értette, miért nem mehet oda a többiekhez, akik autókkal gurigáztak és labdákkal dobálóztak, amíg valaki épp szavalt...

Nagyonhella

Igen, ez pedig nagyon ő. Itt éppen tereget :-)))

Nagyongerda

Igen, ez nagyon ő. És hát vessetek meg, de nagyon tudok benne gyönyörködni ;-)

(...na nem ha sír, akkor nem. Gerdapapa szerint akkor is gyönyörű, és egyszer le is fotózta vörösre bőgött könnyes szemekkel, és az az egyik nagy kedvence. Na nem, nekem nem. Ha csak meglátom is gombócba ugrik a gyomrom. Mondjuk nem a sajnálattól, hanem mert olyan sírós természet...)

Egy tökéletes nap margójára

Miféle egy tökéletes nap? Sokféle. Az az ember kedvétől függ.

A szombati úgy volt tökéletes, hogy Gerdával Ildinél töltöttük a fél napot Kultúraquiltes csapattalálkozón ,

ahol Cilikém nagyon jól viselte magát, Zsuzsi kutyával is szépen megfért, egyedül a konyhaszekrény nem volt biztonságban :-)

(mártanéni fotója)

Aztán gyors ebéd után irány a Kopaszi gát, a nagy kedvenc, mert ott mindenki megtalálja a neki való tennivalót. A nagyok fára másznak,

mi órákig tudunk matatni a kavicsokkal...

...és aztán a nagyok felfedeztek egy partszakaszt, ahol nem csak kavicsokat, de cserépdarabokat is partra vetett a víz

:-D

Ez ám a kincs, ami a legtöbb helyen nincs. (Felhívom a rozsdafestés szerelmeseinek figyelmét a bal oldalon egy íves csuparozsda valamire :-)

...aztán szépen betagozódtak a gyűjteménybe.

Erről, meg hogy mi készül belőlük majd legközelebb mesélek, mert a tökéletes nap margójára ennyi fért ;-)

Két varrás között...

Kész újdonságot nem tudok mutatni. Sajnos. Bár nem tétlenkedem, a családon körbefutó nyavalya és a zenekar adott elég elfoglaltságot az elmúlt 2-3 hétben. A betegség miatt kimaradt 2 torna is, ami sajna meg is látszik a kisasszonyon, nem olyan aktív, és csípőből inog, ezért többet négykézlábazik megint :-(

A zenekar alatt is nagyon inog a léc. Hurokban a nyaka. Válság van.

Olyannyira, hogy ez a 2 szó már a negyedikesek szótárába is bevonult, és amikor Gerda fürdés közben rájött hogy kell megnyitni a csapot és bőszen gyakorolt, Ambrus rendre elzárta, és mosolyogva csóválta a fejét: - Cilikém, válság van!

Na, ha már itt tartunk, és a 10 éveseket is meglegyinti a szele, akkor tényleg és bizonyára, és muszáj elhinni. Pedig én nagyon kitartóan tudom ám összeszorítani a szememet, és csak azt nézni és látni, ami nem keserít és bizonytalanít. De ez most nem segít. Más stratégia kell, egyáltalán: más cél kell. Azt hiszem. Próbálkozom.

De hogy valami pozitívat is írjak: nagyon bevált a bébicsőszünk, aki nem más, mint egy közülünk :-)))

Azaz kreablogos foltoskodós kedves személyes ismerősöm. Tehát válság ide vagy oda, a közösség ereje változatlan, mert ez a gondom nem oldódott volna meg ilyen könnyen, ha nincs ez a remek csapat itt az éterben :-D

Marywolf, Komórka és Julcsi

Köszönöm a kedves szavakat és jókívánságokat!

Kedves Marywolf, te nyerted a babaruhát :-)

Komórka, a te unokáid a körte alakú babzsákkal ügyesedhetnek :-D

Julcsi, te pedig Vercsivel játszhatod azt a játékot, hogy a karjára rakod a csörgőt, ő meg leszedi ;-)

(lehet hogy Panni is díjazni fogja a babái szórakoztatására :-)

Remélem örömötök lesz ebben a pár apróságban!

Utólagos elnézést mindenkitől, aki már türelmetlenül toporgott a környéken, eddig hiába. Bízom benne, hogy elhiszitek: a sorsolás becsületesen zajlott, mert nem volt időm sem fotózni a folyamatot, sem kiismerni magam a számomra (még) ismeretlen számítógépes sorsoláson. Komórka és Marywolf, írjatok kérlek postacímet emilben! Julcsi, veletek majd személyesen :-)

Blogszülinap, kicsit másképp

Örüljetek velem! Rendhagyó szülinapi játékra hívlak titeket abból az alkalomból, hogy tavaly május 4-én nyitottam meg a Zelnicét :-)

Azt gondolom kevesen ismerik a Gond-viselő Házat. Én is csak azért, mert itt lakom a szomszédban, és szinte naponta megyek el mellette.

Szellemi, testi fogyatékkal élőket foglalkoztatnak napközi szerűen, igényes, méltó környezetben.

A varrodában is ők dolgoznak. A babaruhákat csak megtervezik és a prototípust készítik el a vezetőikkel közösen, de az ovis babzsákokat (polisztirolgolyókkal töltve) egyedül kivitelezik. És nem akármilyen babzsákok ezek, alma, körte és szilva formájúak, mosolyog az ember ha rájuk néz. És hát az áruk is igen megnyerő.

Ha megnézitek a honlapot, biztos megértitek, miért gondolom hogy világgá kell kürtölni a létezésüket. Ha meg személyesen is elballagtok hozzájuk, magatok is megtapasztalhatjátok hogy a derű és béke szigete.

Aki játszani szeretne, és szívesen venné ha hozzá kopogna a postás a nyereménnyel, vagy egyszerűen csak szívesen hírül adná ezt a nagyszerű kezdeményezést hagyjon itt egy megjegyzést május 9-én este 9-ig és tegye be a blogjába az alábbi képet, alá a Gond-viselő Ház linkjét pár sorral, amiből kiderül hogy a képen látható holmik onnan vannak. A megfogalmazást rátok bízom. Szóval csináljunk egy kis reklámot! Nem nekem, hanem nekik :-)

Végül íme a nyeremények:

1. babaruha egy 32-35 cm körüli babára

2. körte alakú babzsák (szívem csücske :-)

3. pici babáknak praktikus tépőzáras csörgő karkötő

Táltos :-)

Gerda megtáltosodott!

Mivel a korai fejlesztős tréning nem volt már elég hatékony, néhány hete Dévény-módszerre váltottunk. A gyógytornászunk jelezte, hogy 3-4 alkalom után várható látványos fejlődés, és láss csodát, a 4. kezelés után - amit egyébként utál és végigüvölt - megtette első önálló lépéseit, mindjárt négyet, és tegnap már 12-nél tartott! Ezen kívül lelkesen gyakorol minden új tudományt, úgy mint szabályos guggolás és felállás, terpeszben való kukucskálás fejjel lefelé majd felállás, rugózás kapaszkodás nélkül, a legújabb pedig nehezíti a saját dolgát, és addig tekergeti fölfelé a fejét amíg elveszti az egyensúlyát, de azért még tud korrigálni és talpon marad :-)

Hirtelen a beszédfejlődés is meglódult, mert halandzsált álló nap, de tudatosan a ka (kanál és egyéb evőeszköz) szókezdeményen kívül nem használt semmit. Most bezzeg megmutogat minden babát, tudja ki a papa és a mama, néha még Bu( Bubu) és Ejja(Hella) is használatban vannak, és ba a banán (kedvenc!), brű a motor.

Az összes többi minden meg baba, az egyszerűség kedvéért ;-)

És a csúcsok csúcsa, hogy énekel! Mielőtt bárki azt hinné elfogult zenészanyuka volnék, közlöm h. én is kételkedtem először, vajon nem véletlen-e, hogy ha a hintába pakolom a hinta-palinta elejét dünnyögi, persze mindig tiszta kis terccel, ahogy kell...de nem, ennyiszer ez nem lehet véletlen! És ha ez kevés lett volna, ma úgy adta tudtomra hogy most akkor legyek szíves ringassam, hogy tiszta hangon és érthetően énekelte: ita, pajita...

Kétkedőknek: ezt többször elénekelte ám, és nagyon örült hogy örülünk :-))

Szóval lesz ebből gyerek!

(Éneklős sztorihoz még: bevallom, örülnék, ha lenne egy csemetém, aki tisztán énekel :-)

Ambrus még hagyján, de Hella szegény nagyon apjára ütött, se kép se hang, még azt sem hallja, ha nagyon mellélő. Képzelhetitek, milyen élmény volt, amikor ovis korában rendszeresen olyat kellett játszani, hogy ő szöveg nélkül dúdol, én meg találjam ki mi az? Még jó hogy van ritmus is a világon :-) Ennél már csak az volt jobb, amikor az óvónéni felszólított, hogy énekeljek már valamennyit otthon is a gyerekkel...pedig mi igyekeztünk ám!)

Bébicsősz kerestetik!!!

Mindenféle okokból úgy alakult, hogy szükségünk lenne egy kedves, kicsik mellett nem újonc bébicsőszre, korra való tekintet nélkül. Havonta 1-2 héten át néhány délelőttöt érintene, mondjuk 6-7 alkalomnál nem többször. Ha nem kér horror árat, az nem hátrány ;-) Ha tudtok ajánlani valakit, írjatok légyszi! Viszonylag sürgős, május 11. az első bevetés, előtte jó volna egy kis ismerkedés. Köszönöm!

(M)ilyen vagyok?

Hááát, szerintem nem ilyen vagyok, de életem első portréja ilyenre sikeredett:

Bár még nem érkezett meg Kastanhoz, mégis felrakom, mert saját bevallása szerint nem lesz netközelben, valamint egy bonyolult rokon-postaládájába-bedobálós akciót választottunk az eljuttatáshoz és reményeim szerint Húsvétkor csak összefutnak :-)

Egy kis magyarázat a képhez.

Nem használtam semmilyen segédeszközt - a lányom rajzhoz értő szemeit és kacsóit kivéve. Tehát sem photoshop, sem fénykép, semmi. Nekiültem egy A4-es papírnak egy ceruzával, és időnként megkérdeztem Hellát, hogy mégis hogy kell szemet rajzolni hogy ne úgy nézzek ki mint egy zombi, meg jók-e az arányok, meg mit másképp hogy legalább kicsit emlékeztessen rám...

Mivel tudtam hogy rajzolni nem tudok de mégis ez a kiindulási alap, olyan képet akartam, amin vannak rám utaló egyértelmű jelek. Így a blogon lévő profilképet akartam kicsit frissített formában megvarrni. A bizonyíték, hogy meg sem nyitottam a képet a rajzoláshoz: a fejem a másik irányba dől :-) Bár utólag azt mondom, jobb lett volna kinyomtatni, átkopírozni és azt használni - akkor talán hajazna rám.

A hajam hozzánövesztettem a mostani állapothoz, de a narancssárga kámzsás pulcsit meghagytam, és a hátteret kis hangjegyekkel meg violinkulcsokkal tűztem, biztos ami biztos ;-)

Karikatúrát nem tudtam volna, mert olyan nagyon különös jellegzetesség nincs az arcomon. De a szemem meg a szemöldököm azért jól kihangsúlyoztam. (mindig azzal húztak régen, hogy nem hiszik el hogy nincs kispirálozva a szempillám, mert alul nem lehet ilyen sűrű és fekete...hát, lehet :-)

Transzferceruzával átrajzoltam magam az anyagra, aztán megdolgoztam barna textilfilccel, a bőröm kicsit megsötétítettem textilfestékkel hogy ne legyen pont olyan mint a háttér, aztán összeragasztottam a 3 réteget és betoltam a gép alá.

A gondok ott kezdődtek, hogy hiába haladtam bentről kifelé, mivel sokkal több tűzés került a hajamra mint az arcomra nem feküdt ki, hanem a fölösleg ott nem is tudom mit csinált - de nem nézett ki jól. Gondoltam sebaj, varrok egy kis ráncot magamnak, már van pár úgyis :-(

Csak kicsit sok lett, vagy mély, vagy nem tudom, mindenesetre lehet hogy 10 év múlva jobban fogok hasonlítani a képre. Azt hiszem legközelebb a stabilizátort nem szabad kihagynom. Tanácsokat szívesen veszek ezügyben!

Férjem drága úgy jellemezte ezt a 2 estét is éjszakába nyúlóan kitöltő projectet, hogy remek lesz vele Gerdát ijesztgetni :-/

Hogy horrorba való, rémisztő és kikéri magának, mert neki sokkal szebb a felesége :-)))

Idegen gyerekszájakkal (is) ékeskedem

4,5 éves unokaöcsém friss termése:

Óvónéni: - Hányingered van?

Kornél: - Várjál, megszámolom...

-Jaj,j aj, neeee, agyvergődést kapok!

(gyengébbek kedvéért: agyrázkódást :-)

Az elsőről pedig eszembe jut a 2 éves Hella:

Megpörgettem, majd lerogytam az ágyra:

- Elvesztettem az egyensúlyom.

Hella: - Anya elvesztette. Megkeresem!

Majd miután tűvé tette a környéket széttárt karokkal:

- Nem találom!

Gerda most ott tart, hogy ha kanalat lát azt mondja: ka! Ha egyéb evőeszközt lát, azt mondja: ka! Ha szeretne kapni valamit, azt mondja: ka! Ma végre azt mondta a játszótéren egy kislányra mutatva: baba! Most még nehéz elhinni hogy egyszer ő is ilyen édes csacsiságokat fog mondani, pedig biztosan így lesz.

Címlapon

Ehhez mit szóltok? :-D Jó kis csaj, mi? Mármint természetesen a címlapon!

Hokatánál található a hírnévhez vezető út ;-)

Kert a házban

Régóta le akartam már fotózni ezt az oviudvart, mert az egyik kedvenc régiből-újat épületem, és bizonyára kevesen járkáltok a Thaly Kálmán utcában :-)

A kapu fölötti évszámból látszik, hogy a ház igen régi. Amikor 10 éve laktunk a Ferencvárosban, le akartam fényképezni (elmaradt :-( , mert hihetetlenül szép, ámde rossz állapotú volt, és biztosra vettem, hogy lebontják majd. Mikor tavaly megint a Ferecvárosba költöztünk, még mindig lakták a házat változatlan állapotban, aztán egyszercsak bedeszkázták, és a nyáron nekiálltak a buldózerrel. Akkor sajnáltam csak igazán, hogy a fotózás elmaradt. Amikor viszont azt láttam, hogy csak kibelezték, kezdtem örülni és kíváncsian lesni a végkifejletet. Ez lett belőle, a szomszédos szintén nagyon régi oviépület udvara :-)

Keresztény Afrika

Elkészült Kenya. Bővebbet ITT olvashattok.

Kötelező könyvborító

Tegnap varrtam Hellának egy könyvborítót. A történet hozzá annyi, hogy szerdán kezdik feldolgozni A kőszívű ember fiait irodalom órán, ez pedig azt jelenti, hogy egy ideig minden nap a táskájában fog hányódni egy példány. Nyáron egy családi kölcsönpéldányból olvasta el, de az már most több darabban van, nem bírná a gyűrődést. Hella amellett érvelt, hogy vegyük meg, úgyis olvassa majd Ambrus is meg Gerda is - én ugyan remélem hogy nem, az Arany ember pl. sokkal élvezetesebb és sejtésem sincs miért nem az a kötelező. Valószínűleg e negatív személyes indíttatásból - meg hogy hó vége van :-/ nem nagyon hajlottam a vásárlásra, ellenben ajánlgattam a könyvtárat. Mire a lánykám, hogy na ne, az halál cicki, mindenkinek van saját példánya, ő aztán azt nem. Kompromisszumos megoldásként született ez a könyvborító, így mindenki elégedett, csak mi tudjuk mi lapul a gyíkocska (vagy mi) mögött és pénzbe sem került, ráadásul máskor, sokszor, akármikor használható :-)

Múlt és jelen randevúja

Amikor a könyvtári mulatságokról írtam, megint eszembe jutott: régóta álmodom arról, hogy legalább képeken viszontlátom ezt az egykori templomot.

Legalább....mert szívem szerint elvinném ide a férjemet és a gyerekeimet is, hogy csodát lássanak. Néhány éve volt egy koncertünk Berlinben, aztán továbbutaztunk Neubrandenburgba.

Leszálltam a buszról egy gyönyörű vörös téglából épült templom előtt, ám amikor beléptem...

...nem tudtam becsukni a szám az ámulattól. Nagyon szeretem a régi és modern elegyítését mind a lakberendezésben, mind az építészetben, de ahogy ebben a térben oldották meg ezt a kérdést, arról csak felsőfokban lehet beszélni. A próba és a koncert között mást sem csináltam, csak bolyongtam az épületben, és sajnálkoztam amiért nincs fényképezőgépem.

El sem tudom képzelni, hogyan lesz egy templomból koncertterem. De ennek párja nincs, az biztos. Úgy is beszélnek róla, mint tökéletes akusztikájú kuriózumról. Finn építésziroda tervezte a munkálatokat, és ez a letisztult formákban és az anyagok használatában meg is látszik: nyers fa, tégla, üveg és beton minden díszítés nélkül, a lehető legegyszerűbben.

Egy berlini fesztiválon vettünk részt, amelynek voltak a szűkebb-tágabb környéken is rendezvényei. A berlini Konzerthaus teltházas, fogadásos, cuccos-puccos koncertje után igen furcsa volt ebben a máshogy (és nekem sokkal inkább) szép épületben 30 ember előtt játszani.

30 ember (!) ült ebben a hatalmas teremeben, az első sorokban elszórva. Kimész a színpadra harmincadmagaddal, és megütközöl a látványon. Ezért utaztunk ennyit? 30 ember?

Aztán leülsz, elkezditek a Bartók Divertimentót, és pár ütem után érzed, hogy ezért a 30 emberért érdemes volt odautazni, mert ebben a nagyon intim légkörben olyan odaadással, érdeklődéssel és nyitottan figyelnek, ami ritkaság.

Az pedig, hogy Bartókot játszhattunk, külön öröm. És aztán nem akarnak leengedni a színpadról, csak tapsolnak és tapsolnak, mosolyognak, lelkesek, mintha nem is Észak-Németországban, hanem Olaszországban járnál...lejössz a színpadról, és az öltözőben erről beszél mindenki. Mert mindenki érezte.

Ajándék volt az az este.

Látogassátok meg EZT a fotóalbumot! Mert igazán jó képeket csak itt találtam. Zenész fotózhatta, mert hangszereket is fényképezett az öltözőben. Hogy a konzertkirche honlapja és más fórumok miért nem mutatnak minőségileg értékelhető képeket, azt nem értem. Sajnos a kakasülő nyújtotta térélmény (lebegtetek már templom mennyezete alatt?) , és az üvegliftből nyíló látvány (emelkedtetek már templom tornyáig a freskórészletekkel borított fal mellett?) nincs ezeken a képeken sem :-(

Így nincs más hátra, el kell utaznotok ide :-) Ha Berlinben jártok, onnan már csak egy köpés, 125 km egyenesen északra ;-)

(Corinnától és Szilcsiltől pedig elnézést, amiért rossz városnévvel köröztem ezt a csodát, és köszönöm, hogy próbáltatok rájönni mi a bánatot is keresek.)

Villámgyors ajándék

Kb. fél gyerekalvásnyi idő alatt készül el ki- és bepakolásostul, sablonkészítésestül, fényképezésestül mindenestül. Szóval gyors.

Egy nagyon fiatal, nagyon művészlelkű barátnémnak készült, szabolcsi bioalma van benne :-)

Láttam már a neten almatokot, de az más volt, már nem is tudom milyen. Biztos japán találmány, ott vannak ilyen jó értelemben pihentagyú ötletek :-) Szóval ez most saját fejlesztés. Akinek tetszik, fogja-vigye:

Filcből szabtam, gyapjúszálakat punchingoltam rá, plusz még kicsit megtűztem. Végül kilyukasztottam a 4 sarkát, beletettem egy közepes almát és rafiával összekötöttem.

Színház az egész világ?

Augoso Boal brazil rendező szerint - akinek gondolatait tegnap este Szervét Tibor felolvasásában hallgattam meg a Radnóti Színházban a színházi világnap alkalmából - legalábbis így van. Arra biztatta a világ minden színházlátogatóját, hogy ha hazamegyünk, csak játszuk tovább otthon a saját szerepünket...hát, nézőpont kérdése.

A darab viszont, amire meghívást és jegyet kaptam egy régi kedves tanítványomtól - mivel hegedül benne :-) remek volt!

Osztrovszkij Farkasok és bárányok c. vígjátéka igazi kosztümos, fordulatos, nagyon orosz móka.

Almási Éva és Gazsó György zseniális, hihetetlen kikapcsolódás volt, végre :-D

Névnapi varromány

Az úgy volt, hogy Hellával kerestünk valami keresztszemes hímeznivalót a neten, és többek között ezt találtuk:

Én egészen elaléltam ettől a képtől, mint vágyaim netovábbjától: szívem szerelme odaadóan segít a fonalgombolyításban, miközben minden gondolatom és óhajom lesi ;-)

Annyira jól megrajzolt ez a jelenet! Gondoltam kihímzem egy az egyben Gerdapapa névanapjára :-)

Szeretek keresztszemest hímezni, de a végeredmény, mint látvány egy ideje igen messze került tőlem, nem tudtam elképzelni, hogy ebben a formában nézegessük nap mint nap.

Kinagyítottam a 18X24- es képkerethez, és kicsit átdolgoztam a képet úgy, hogy arról már varrni tudjak:

És ez lett a végeredmény, amit tegnap átnyújtottam életem párjának: Szerencsére humorérzéke az van :-D

Kapott mellé még egy ilyet is: http://www.meska.hu/ProductView/index/6952

Könyvtári mulatságok

Sznobéria vagy sem, mi ide járunk könyvtárba:

Imádom a szép épületeket, méginkább a szép régi épületeket, leginkább pedig a kicsit modernizált szép régi épületeket. És: fixa ideám, hogy a környezet minősége nagyon sok mindenre nézve meghatározó, különös tekintettel az én hangulatomra és a gyerekek esztétikai nevelésére. Emiatt aztán nem sajnálok + 2 metrómegállót.

Mindhárom gyerkőc aktív olvasó itt ;-)

Ezt úgy kell érteni, hogy a nagyok Hella olvasójegyével garázdálkodnak(pusztán lustaság kérdése hogy nem álltam be Ambrussal is a sorba), én pedig Gerda baba-olvasójával :-)

A beiratkozásnál felhívta a figyelmünket a hölgy, hogy ezzel bármit lehet kölcsönözni, kvázi legkisebbem 16 (18?) éves koráig ingyen járok könyvtárba ! Ez ám a mulatság! Amióta eltörölték a pedagógusok kedvezményes olvasójegyét, kicsit morcos voltam :-/

Tegnap ezeket a könyveket (+ egy kötelező olvasmányt) emeltük le a polcról:

Igen, igen, angol nyelvű könyvek :-) No még csak a 2. szint, igen kezdetleges szókinccsel, de bemelegítésnek ez is tökéletes. Hétfőn ugyanis megvolt az első angol órám! Heti 1 angol órát kapok és utána azonnal fizetek is egy szolfézs órával :-) Ez ám az üzlet, nemigaz?

Egy kedves mamatársam átjött a saját lánykájával, és együtt múlatták az időt, amíg én angoloztam. Megállapítottuk, hogy jó hatással vannak egymásra a kölkök, mert Gerda mozgásban, Hanna pedig az elfogyasztott banán mennyiségében próbálta utolérni a másikat :-)

A "tanárnénim" Amerikában élt sokáig, és azt szorgalmazta, hogy ne nyelvkönyvből tanuljunk, hanem olvassak angolul, amiről legközelebb beszélgetünk, a felmerülő nyelvtani és egyéb kérdéseket pedig orvosoljuk közben. El is magyarázta, hogy tapasztalata szerint ez miért épül be jobban, én meg bízom benne :-)

Ráadásul a gyerekeimnél, akik kéttannyelvűbe járnak, a 7. évre már szépen látszanak az egyértelmű eredményei a "nem fordítunk le mindent szó szerint" elvnek. Jövőre, nyolcadikban jó eséllyel ugranak majd neki a középfokúnak. Szóval most nagyon lelkes vagyok. Úgy etettem reggel Gerdát (irtó hosszasan reggelizik, sok kifli sajttal, igen apró falatkákban), hogy közben Amundsen kalandjait olvastam hangosan :-)

Az csak a vicc kedvéért érdekes, hogy amikor a kölcsönzőpulthoz léptem az idegen nyelvű könyvekkel és A kőszívű ember fiaival, kendőmben Gerdával, kezemben a babaolvasójeggyel, kissé szájhúzva tolta el a kupacot a hölgy, hogy ezeket ezzel a jeggyel nem lehet kikölcsönözni. Igen meglepődtem, mert már máskor is felnőtt irodalmat meg filmet vittünk, mondtam is az érveimet, és hogy van a háznál más is, ha tudom, elhozom a nagylányomét. Megkérdezte a szomszédját, mire a harsány duci nő temperamentumosan: - Hát ezt honnan veszed? Elvben persze nem, de gyakorlatban mindent lehet vele vinni, mert te nem bírálhatod felül, mit olvas egy gyerek. Mert mi van, ha zseni?

Itt már mosolyogtam, és Gerda buksiját simogatva fennhangon dícsértem, hogy bizony zseni, mi más :-D

Hegedűt kaptam :-)

Nézzétek mit hozott ma a posta: Még friss és meleg, nem győzöm nézegetni, hogy lehet ilyen precízen és aprólékosan tűzni... Köszönöm Sue!

Magasságmérő

Ilyen tegnap reggel óta a nappalink látványa :-) Vééégre elkészült Gerda magasságmérője. Nyár óta készülget, és bizony úgy van az, hogy addig kell ütni a vasat amíg meleg, mert az elején futott a szekér, aztán elbizonytalanodtam: kevés az élet ezen a fán... meg kicsit hullámos az egyik széle...

És akkor hosszas hezitálás után eldöntöttem, hogy sok-sok madár lesz az ágakon, és ha ronda is a megnyúlt szegély, én ugyan le nem bontom, legfeljebb nem mutogatom sehol. (bocs Ildi, ehhez nem volt lelkierőm :-(

A Határtalanulon megláttam Winkler Dóri kerámiamadarait, és megvettem az összes szürke gerlét (?) . De mivel eléggé beolvad a kék háttérbe, meg nem is voltak nagyon sokan (többet ha lett volna sem vettem volna, mert gyönyörűek,de ilyen mennyiségben már drága) , varrtam még az ágakra barna madarakat is.

Aztán hónapokig hol ide raktam, hol oda...

...aztán elkészült a mérce és a filctáblácska, és újabb egy hónap kellett ahhoz, hogy felvarrjam a madárkák gyöngyszemeit - no comment :-/

Az ajtóra úgy került, hogy kétoldalas ragasztószalaggal tapasztottam fel. tökéletesen rásimul, nem mozdul el, ráadásul a korábbi probléma - hullámos bal szél - sem látszik, legalábbis nem feltűnő: a párhuzamosokkal akad némi probléma, de ez már igazán nem szembetűnő. Szerintem legalábbis :-)

Párna Hellának

Itt az a bizonyos párna, amin szemre lehet vételezni a procionnal festett zöld fonalat:

Anyukám varrta Hella közelgő szülinapjára. Az anyagokat én festettem (az eleje tálcás kakaós csiga kék-sárga festékkel, a keret meg a háta átmenetes), ő meg varrt belőle. Igazi csapatmunka :-) A közepén suba-technikával csinált porzókat is. Mindenki nagyon elégedett a végeredménnyel

:-D

Fúrógép(ecske) és Meska

Bemutatom az egyik segítségem:

Egy pici fúró házilagos kivitelezésben, névreszólóan gravírozva :-)

Képzeljétek: apukám mindig fiút akart, erre lett két lánya :-) Ennek ellenére - vagy épp ezért- mindig hagyta, hogy a szerszámos fiókjában turkáljunk, és fixa ideája volt, hogy mire felnőttek leszünk és elhagyjuk a szülői házat, készít nekünk is egy-egy minifúrót. Így is lett :-)

Időről - időre előkerül, és hol csiszoláshoz, hol pici lukak fúrásához használom.

Az igazi profi darabot magának készítette, állvánnyal, matt fekete házzal, nagyon csini - elvégre ő volt a férfi és a profi műszerész a háznál. Ezzel az állványos fúróval fúrkáltam ki ennek a doboznak a díszítéséhez használt szentjánoskenyérfa-terméseket:

Eddig ez a doboz a Meskán volt látható. A Meskám most bezárom egy időre, vagyis leszedem a cuccokat.

1. elolvastam Gina bejegyzését és a mellékelt linket. Nekem nem kell a baj, ennyit aztán tényleg nem ér. Én most Gyeden, emellett no melo. Szóval nincs mit kiváltani vagy nem váltani, nem lehet.

2. úgysem voltam eddig népszerű- sok hűhó semmiért. Colette-el volt egy csereügyletem, elefánt dobozkáért, slussz. Nem bánom, vagyis kicsit, de van tanulság: vagy ez nem kell az embereknek, vagy kellene de drága, de ingyen nem adom a munkáim, mert belerakott idő az van bennük.

Roló tehát le, aztán meglátjuk kinyit-e egy év múlva a bolt.

3. mélységesen felháborít ez a pitiánerség. Részletesen a MESKA-blog idevágó bejegyzésének megjegyzései között.

Alaine...

...ez a frissen olvasott könyv címe.

Persze Polcz Alaine.

Tisztelgés, emlékezés.

Ismert és ismeretlen emberek tollából, vegyesen a még életében és halála után fogalmazott vallomások.

Csupa szép és jó a kedvességéről, mosolyáról, értő és együttérző figyelméről, a szakmai bátorságáról és úttörő eredményeiről, állat- és emberszeretetéről, lelkierejéről és még ki tudja mi mindenről.

Egy írás lóg ki csupán a sorból a könyv közepe táján: Kukorelly Endre, egykori kisoroszi telekszomszéd és barát memoárja.

Nem válogat az emlékek között, sőt. Olyan, mint valami ellenpont a többi mellett.

Emberi vonásokat rajzol gyengeségről, büszkeségről, számításról, és ami leginkább meglep, azt írja: ha Alaine valamit főzött, azt meg kellett úszni valahogy....

???

És a sikeres-híres szakácskönyvek, a legendás főzni-szeretése? Vagy ízlések és pofonok?

(Mondjuk 3 dolgot próbáltam ki eddig abból a bizonyos szakácskönyvből, de nem hozták meg a kedvem a továbbiakhoz...)

Mindenesetre jó a kötetben ez az írás, kell! Már kezdtem azt hinni: angyallal van dolgom, természetfeletti lénnyel, nem közülünk valóval...így meg látom, hogy ő is ember volt. Inkább nagy E-vel: Ember.

A rozsda marja meg!

Mondjuk a vasalómat.

???

Na ja, van egy régi faszenes vasalóm öntöttvasból. Sopánkodtam Ezkrisztinél mikor kitört a rozsdafestési láz, hogy nálam az alig egy éve lakott városi lakásban aztán nincs semmi, ami rozsdás lenne, erre kamratakarítás közben belebotlottam ebbe az elfeledett vasalóba. Nem volt nagyon rozsdás, épp csak egy kicsit, úgyhogy kitettem az erkélyre a hóba egy kis ecettel meglocsolva.

Elmebeteg dolog, tudom, főleg hogy úgy raktam el egykor: ezt rendberakom és kiteszem a konyhába dísznek. Erről mondjuk még nem mondtam le, csak előbb még lehúzok róla pár bőrt. Vagyis pár réteg rozsdát.

A fent leírt kezelés után a vasalóra körben ráhajtogattam egy vékony, fehér pamutcérnával hímzett anyagot kétrét hajtva, előtte ecetes vízben megáztatva, utóbb ezzel jól meglocsolva, ahogy kell. Naponta váltott pozíciót, hol egyik irányba hajtogattam, hol kereszbe, ahogy a fehérebb felületek kívánták, locsolgattam szorgalmasan, aztán kb. 5 nap múlva megkegyelmeztem a vasalónak (nem is nagyon volt már rajta értékelhető rozsdaréteg), és jöttek a szögek, amik a nagynéném vidéki pincéjéből vándoroltak hozzám. Ezeket hiába locsolgattam napokig, miután az első réteg rozsda átmászott az anyagra (és csak a közvetlenül érintkezőre, a második rétegig már nem ment el mint a vasaló) már nem tudtam újra akcióra bírni. Igaz, hogy ezek nem voltak annyira rozsdásak, mint a vasaló.

A Kenya-quilthez volt ez házi feladat, így előre átgondoltam nagyjából mit és hogy szeretnék, ehhez mérten választottam anyagot és pakolgattam a szögeket.

Ilyen egyben (kb. 40X60as) :

És egy részlet, amin jobban látszanak a szögek nyomai:

Bónuszként pedig a egy kép a békási festésen elkövetett fonalfestésről. Ahamának ígértem, de ide rakom, hátha mást is érdekel. Kísérlet volt nagyon kis mennyiséggel.

Egy ősrégi Pipacs nevű 100% pamut kötőfonalból volt egy teljes motringom, meg egy pici maradék. Ezt a picit használtam most. Arasznyi "babákat" tekertem, és gumival elszorítottam helyenként, nem nagyon szorosan. Melírozott jellegű lett a végeredmény. Nekem tetszik :-)

Van még egy szép zöld is, de azt már csak felhasznált állapotban fogom tudni megmutatni, anyukám párnát tűz vele Hella közelgő szülinapjára :-D

Gombáskosár

Nálunk általában egyszerre nem szokott sok gomba fogyni, mert gombapaprikás ritkán készül, de szószhoz, zöldség mellé sűrűn használok kisebb adagokat. A Spárban van választék, még a csomagolást is megválaszthatom. Ha már ilyen ideális a helyzet azt a fajtát szoktam venni, amit ilyen csinos kosárkákba csomagolnak:

Ennek több előnye is van:

- környezetbarát

- nemcsak újrahasznosítható, de én vagyok az, aki újrahasznosítom :-)

Ez igen egyszerű, csak fantázia szükségeltetik hozzá. Kicsit azért lemosom-kefélem miután kiürül, száradás után pedig lehet benne tárolni bármit: varrós-hobbis kütyüket, kisebb anyagdarabokat szortírozva (kosarak egymásba rakhatók!), festékes üvegcséket hogy ne boruljanak fel, de vittem már benne kivit is valakinek - mégis csak szebb, mint a műanyag tálka amiben veszem.

Ide, a sárga szekrényke fiókjába is került kettő:

Egyszóval univerzális, ajánlom mindenki figyelmébe :-)

Babaház

ITT már meséltem Hella babagyűjteményéről. Az egész a babás könyvvel kezdődött, meg a keszthelyi babamúzeummal.

Egy esős balatoni nyaraláson meglátogattuk ezt a kollekciót, és nem gondoltuk, hogy órákat fogunk ott tölteni. Mi lányok legalábbis, mert a fiúk elmentek vasutat nézni :-)

Hella aprólékosan végignézett minden egyes babát. Én már nagyon untam, nem úgy a 6 éves leánykám. Ott vettem neki az elsőt, egy palóc menyecskét. Aztán követte a többi: turnéról, nyaralásról ezt hoztam neki, és mozgósítottuk a messzebbre, különlegesebb országba utazó barátokat is. Így lett a matyó, tiroli, szlovén és olasz baba mellé indián, spanyol, finn, holland és kubai is. Meg csipkés Brüsszelből, és szorb. Fogalmam sem volt addig, hogy vannak a világon szorbok. A német-cseh határ mentén élő kis népcsoport.

A vitrin külön sztori. Már volt pár baba, pénzem meg nem nagyon. Ekkor láttam meg egy lepukkant környéken ezt a szekrénykét borzalmas állapotban: a vízipókos tapétától a mindenféle színű festékig meg koszig minden volt rajta, üveg meg persze nem. Jó pár óra munka, egy üveges, aki vágott bele üveget, és ez lett belőle :-)

Mostanában már nem vadászunk új babákra, az alapgyűjtemény megvan, a többi Hellán múlik: lesz-e ebből igazi gyűjtőszenvedély ha megnő? Mert a meglévőkhöz ragaszkodik, a téma valamelyest érdekli.

Modern remeték

A Remete-szurdokban voltunk szombaton kirándulni. A nagyok nem voltak itthon hétvégén, hármasban tettünk egy könnyű kis sétát.

Mi autóztunk Remeteszőlősig és onnan sétáltunk oda-vissza, de megközelíthető a 157-es busszal is Máriaremete felől, és tovább lehet menni Nagykovácsi felé. Gerdababa Gerdapapán utazott, én voltam a felderítő :-) Néztem, hol kelhetnénk át a patakon: Ez volt a legkönnyebbnek ígérkező rész. Én kicsit izgultam, vajon lesz-e délelőtti fürdetés, de Cilike szemmel láthatóan nem érzékelte hogy rezgett a léc. Gyönyörű hóvirágmezőket láttunk.

Gerdát elbűvölte az erdő, nagyon díjazta hogy nem házakat és autókat lát, nyugodtan és érdeklődően nézegetett, a fák koronája után pedig nyújtogatta a kezét :-) Ehhez még nőni kell!

A fehér mészkövek a Dachsteinnel vannak rokonságban, egyenesen abból a darabból gyűrődtek idáig. A nyugati nagybácsi :-)