Társas!

Az idei karácsony slágere a Catan (volt). Ezt kapták tőlünk a nagyok, meg egy-egy személyre szabott apróságot. Azóta Catan reggelire, ebédre, vacsorára, amikor csak lehet :-) Az első napokban éjfélig mentek a partik.

Nektek mi a kedvenc társasotok?

Idegen tollakkal

Nézzétek, hogy varr az, aki saját bevallása szerint béna, ügyetlen, és csupa csúfság kerül ki a keze alól:

Ezt a sok szépséget mind anyukám készítette karácsonyra a gyerekeimnek :-) A fentieket pedig ő szokta mondani :-( Erre mondta Hella: - Ha nem ismerném a mamit, azt gondolnám róla, hogy álszerény. Pedig nem, ennél sokkal rosszabb: icipici az önbizalma.

Miután évek óta mondogatom, hogy nemakaroknagyéssokkarácsonyiajándékot!!! , végre idén komolyan is vette a rokonság fogékonyabb része. Ennek jegyében anyukám nekidurálta magát, és csak varrt és varrt a hat unokájának. Nekem csak annyi érdemem van a dologban, hogy nálam látta meg a foltvarrást. Minden irodalom és útmutatás nélkül jutott erre az eredményre. Azért nem semmi a tükörkeretet papírravarrás nélkül így összehozni, nem?

Ha majd pár év múlva nyugdíjba megy, talán lesz ideje és kedve elmélyedni a műfajban.

Kulcsos szekrény

Ezt a kulcsos szekrénykét kapta tőlem Gerdapapa - kissé célzatosan, mivel nem arról híres, hogy könnyen megtalálja a kulcsait :-) Nem mutogattam idő előtt, hátha erre téved. Kreatív Hobbyból van az alap, csiszolás után kapott egy kis viaszpasztát, aztán az ajtajára belülről kétoldalas ragasztószalaggal felrögzítettem a nagyi stelázsicsipkéjének egy darabját. Nagyon gyorsan megvolt az egész - miután több napnyi fejtörés után kiagyaltam végre, hogyan is rögzítsem a csipkét.

Karácsonyi húzogatós Ahamától

Nézzétek, ezt kaptam Ahamától! Pontosabban Gerda kapta a karácsonyi húzogatós keretében :-) Fantasztikus úgy ahogy van, ráadásul úgy áll rajta, mintha ráöntötték volna. Köszönöm, Ahama, ezt is és a játékot is!

Boldog Karácsonyt!

Boldogságos, szépséges karácsonyt kívánok mindenkienek ezzel a reggeli képpel, aki erre téved!

A pulcsi második élete...

Hellánál fog elkezdődni, karácsonykor. Kaptunk egy remek, ám kissé komor garbót másodkézből. Gondoltam ez ideális felület a tűnemezelés kipróbálására, ha nem sikerül, legfeljebb kuka. Most, hogy kipróbáltam azt gondolom, ezt nem lehet elrontani :-) Nagyon jó volt csinálni, biztos lesz folytatás.

A háta is virágos :-)

Karácsonyi hangoló - 5.

Tegnap este elkészült végre a koszorú, amit az ajtóra szántam. Az alapot Ambrus készítette még a Marczibányi téren, én csak kidekoráltam kicsit :-) Nagyon egyszerű, kesze-kusza, de én szeretem :-)

Már kezd egészen karácsonyos hangulatom lenni !!

Karácsonyi hangoló - 4.

A tegnapi nap a mézesről szólt. Gerdával nagyon jól lehet már sütögetni, amikor megunta az etetőszékben ücsörgést és hogy onnan kuksizza mit csinálok az asztalon, akkor beraktam a kendőbe, és még hosszú időn keresztül remekül elnézelődött. Aztán persze álmos lett, aztán nem tudtam elaltatni, aztán evett, aztán kicsit mászkált, aztán hisztizett a fáradtságtól de aludni azt már nem...hát kicsit tovább tartott így az egész, de végül csak meglett :-)

Amikor meg végre elaludt, kidíszítettem a sütiket. Meg fölzsinóroztam. Imádom csinálni, de egy évben egyszer-kétszer így karácsony előtt elég is.

Azt hiszem idén nem lesz a fán szaloncukor, csak mézeskalács meg a díszek. Annyira utálom a mostani csomagolásukat, brrrrrr. Nem is mind finom, ami meg igen, az mondjuk lila :-) , na azt azért mégsem lógatom a fára.

Nyújtófához (is) való recept:

60 dkg lisztet

1 csapott teáskanál szódabikarbónát

20 dkg porcukrot

ízlés szerint adagolt fűszerkeveréket átszitálunk,

2 evőkanál puha margarint

20 dkg mézet

2 tojást habosra keverünk, összegyúrjuk a száraz anyagokkal.

Egy napot pihentetjük hűtőben sütés előtt.

Ezt az ablakos mézeskalácsot biztos sokan ismeritek, de hátha valaki még nem ( én is csak egy éve!) :

A lényeg, hogy egy nagy kiszúróformával kiszaggatunk egy kört, belül egy kis formával készítünk egy ablakot. Az én kedvencem ez a kismadár, a Fakopáncsban vettük amikor Hella a főzőcskézős korszakát élte. Nem sütőpapírt, hanem alufóliát terítünk a tepsibe, erre kerül a tészta. Félig kell megsütni első körben, aztán megtölteni az ablakokat összetört savanyúcukorral, és így készre sütni. Azért a két menet, nehogy megbarnuljon a cukor. Akkor jó, ha elolvadt. Kicsit habos, de szépen leülepedik ha meghűl. Nagyon fontos, hogy addig ne akrjuk lehúzni róla a fóliát, amíg meleg, különben cafatokban lehet csak levakargatni! Padlóra rakva hamar kihűl. Szép márványos ablaküvegünk lesz, ha többféle színű cukorból is rakunk egy madárkába.

No és ezt a domború mézeskészítést ki ismeri?

Bevallom, becsületesen meg akartam keresni, honnan az ötlet, de nem skerült. Áttúrtam a Praktikáimat, mert úgy emlékeztem onnan lestem, de nem találtam. Szóval nem saját, de nagy ötlet, az biztos. Meg lehet spórolni a nyújtófa árát, csak sokkal pepecselősebb a formázás. Meg olyan mintát készít az ember, amilyet csak akar. El is felejtettem hogy van ilyenünk, a napokban találtam meg. Még 3 éve készült a gyerekekkel.

1. Gyurmából csinálunk egy nem túl vastag alapú domborművet.

2. Kör alakú kiszúróval kivágjuk.

3. Egy zacskóra helyezzük, kartonból ragasztunk egy gyűrűt, ami kb. 2 centivel szélesebb és magasabb a gyurmakarikánál. A gyűrűt a gyurmafigura köré tesszük.

4. A karimát megtöltjük gipsszel, hagyjuk megszilárdulni, majd óvatosan kifejtjük belőle a gyurmát.

5. Kész, lehet sütni!

6. Sütéskor időnként ki kell kenni olajjal a formát, és a tésztát mielőtt belenyomkodjuk kicsit megliszetzni, akkor könnyebben kijön majd belőle. Ha kiszedtem, azzal a szaggatóval körbevágom, amivel a gyurmát is kör alakúra szaggattam, így "lesorjázom" róla a felesleget, és szép kerek lesz.

Hát ezt most szerintem kicsit későn írtam ide, nem hiszem hogy lesz ember aki ilyenkor még nekiáll, de rakjátok el jövőre! És ha Cili nagyobb lesz és kedvünk támad újabbakat gyártani, csinálok képes leírást is. Csupán évek kérdése :-D

(Khmmmm...nem tudok képet mutatni a kész hóemberekről, mert valamilyen elmebajnál fogva dupla adag szódabikarbónát tettem a tésztához, tehát összafolytak szegények :-( De ha jól keveritek be, szépek lesznek!)

Karácsonyi hangoló - 3.

Nagyon mázlista vagyok! Olyan férjem van, aki tudja, hogy egy otthonülő anyukának időnként nagyon nagy szüksége van egy kis kimozdulásra, egyedül. És mégmázlistább vagyok, mert viszonylag rugalmas a munkája. Így elmehettem tegnap du. Hellával tűzzománcozni :-)))

Nagyon régen vágytam már kipróbálni ezt a technikát, és most szembejött a lehetőség. Van a Marczibányi téren egy tűzzománc szakkör minden szombat de. 10-től 1-ig, és mivel így karácsony előtt rengetegen vannak, be se lehet férni, tegnap volt egy ráadás. Teljesen belelkesültünk, mi lányok. Tuti, hogy elmegyünk majd időnként, mert hihetetlenül kikapcsol és feltölt egy kis festegetés. Én ugyan nem vagyok nagy rajzkészséggel megáldva, de még így is nagy élvezet volt. Csináltunk csatokat, medálokat üveggyöngy-ráolvasztással, egy-két névtáblát ajándékba, és én még ezt a fellógatható díszt is elkövettem. Azóta már a szagelszívó alatti légüres térben függeszkedik :-)

Éljenek a jó férjek!!!

Névjegytartó

1. Felrajzolom a szabásmintát a filcre. Picit lehet nagyobbra hagyni a lelógó széleken, utólag le lehet vágni, hozzátenni nem. Kivágom.

2. Apró anyagmaradékokból ragasztós vetexre vasalok színben egymáshoz és a filchez passzoló darabokat. Kivágom.

3. Felvasalom a filcre.

4. Tűzöm, díszítem.

5. Kétoldalas ragasztószalaggal bevonom a dobozt, de egyszerre csak egy oldalt, aztán rásimítom az aktuális felületet. Az oldalak találkozásánál legyen kicsit rövidebb a szalag.

6. Az oldalak találkozásánál összeöltögetem a filcet. 7. Kész :-)

(itt lehet szemügyre venni, mi történik, ha nem hagyok rá kicsit az elején a szabásnál)

Zsepitartó

Tettem egy kis kirándulást a faáruk világába. Íme az első. Zsepitartó az unokaöcséimnek:

Zene

Mit szóltok a zenéhez?Csak őszintén!Én nem vagyok elégedett a legtöbb előadás minőségével, de lehet hogy ez nem zavar mindenkit.Hihetetlenül vacak előadások vannak a listán, amiből választani lehet,és egy csomó minden nincs,pedig annyi a jó zene :-( Csak az igazán népszerűek vannak rajta.

Amit még el kell mondanom: a Beethoven 9. második tétele azért van fenn, mert azt nagyon sokat játszottuk amíg pocakos voltam, és sokat ültem az üstdob előtt.Gerdababa olyan edzett lett mire kibújt,hogy semmilyen zajtól nem fél.Tényleg :-)) Múltkor kendőbe kötve kalapáltunk össze egy bútort.

Állítólag arra a zenére emlékeznek, amit sokat hallottak odabent. Lehet benne valami, mert Hella a Mendelssohn hegedűversenyt imádta babaként (7hónaposan diplomáztam, hónapokig ezt hallgatta), és Gerda is a Beethovenre kapta fel a fejét :-D

Luca napi vásárok

Röviden:

1. ebből megélni nem lehet, de szórakozásnak kitűnő :-)

2. elég nagy már Gerda ahhoz, hogy néha nélkülem töltsön fél napot

3. remek új ismeretségekre lehet szert tenni

4. ha nincs épp nézelődő, nagyon érdekes és tanulságos beszélgetéseket lehet folytatni

5. az ékszer még ebben a válságos és bizonytalan gazdasági helyzetben is könnyebben eladható

Kicsit hosszabban:

Tudjátok ki vásárolt leginkább? Mi, egymástól, meg a művház dolgozói. Ez alól az ékszer kivétel, az összes tini arra startolt. A könyvborítóm mind elment ugyan, meg a karácsonyfadíszek is fogyogattak, de alapvetően pangás volt. Beszélgettem tapasztalt vásározókkal, és szeptember óta mindenhol csökkent a fogyasztás. Ez van. Én ugyan a válságból itthon nyakig csücsülve a babaillatban nem sokat érzékelek, de állítólag máris hat :-( És ha egy család eljön a fejenként ezer forintos ajándékkészítő foglalkozásokra, nem csoda, hogy extrákra nagyon nem futja. Kis zsebpénz azért lett, kölkök készítettek pár ajándékot, már megérte.

Másik vásár...

...az iskolai. Szabály: mindent el lehet adni, ami sk. készült, de ételt NEM. Pénz az osztálykasszába folyik. Első években még készítettem a gyerekekkel szép gyöngycsillagokat, cserépharangokat, spéci mézesformákat, de nem fogyott. És tudjátok, miért nem? Mert mégis árulnak kajákat, és mindenki arra költi a pénzét. Ambrus osztálya idén 34000(!) forintot kaszált, nagyrészt azzal, hogy leleményes szülők felállítottak két kukoricapattogtatót, és popcornt árultak! Na, ettől égnek áll a hajam. De ez van. Holnap mézest sütünk :-))))

Miről ismerjük fel a gazdagokat?

Vérszemet kaptam Julcsitól, tetszik ez a gyerekszáj- dolog :-D

Mivel most nincs a háznál, aki édes csacsiságokat mondjon, írok régről.

Most Ambrus 7 éves kori szösszenete jut eszembe így karácsony előtt (néha kell a megerősítés magamnak magamtól, hogy nagy baj talán nem lesz velük) .

Tehát Ambrus arról, hogyan ismerjük fel a gazdagokat:

Látogatóban vagyunk egy kedves házaspárnál, akik egyáltalán nem gazdagok, még csak nem is tehetősek. De azért nem megy rosszul a soruk, arra legalábbis futotta, hogy nyugdíjas éveikre korszerűsítsék és ésszerűsítsék, akadálymentesítsék a lakásukat. Ambrus elunja a társalgást, kimegy a mosdóba. Mikor visszajön, titokzatos arccal odasomfordál hozzám, és a fülembe susog:

-Anya, olyan gazdagok, hogy HÉÉÉÉT lefolyó van a fürdőkádjukon! Megszámoltam!

(édes drága fiacska, nem látott még jacuzzit :-)

Családi program

Ha nincs programotok szombat délelőttre, ajánlok egyet: http://www.marczi.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=96&month=12

Ajándékkészítés és kézműves vásár lesz a Marczibányi téri művházban. Én is ott leszek családostul: amíg a kölkök készítenek ezt-azt, én megpróbálok eladni valamit a jónépnek :-)

Lesz fáni is, meg ami a Meskán van, meg még néhány másegyéb holmi, pl. ez az írható hátuljú textilképeslap-falikép:

Ég a gyertya...

Volt egy esténk, amikor kettesben voltunk Gerdával. Olyan nyugis, csöndes este volt, gondoltam ma gyertyafénynél fürdünk. Legszebb emlékeim egyike lesz, az tuti! Nem nyúlt egy játék után sem, nem pancsolt és forgolódott mint máskor, csak föltérdelt a kiskád pereméhez, és csodálattal nézett a fénybe. Néha kinyúlt a kezem után , megvagyok-e a sötétben. Egyszer-egyszer rámpislantott, én is látom-e amit ő, aztán bámult tovább. Nézzétek! :-D

Ezek vannak...

Ezt olvastam nemrég egy Nők Lapjában:

az átlagos magyar rosszul viseli, ha azt mondják neki mások előtt: rossz a válasz (megoldás, gondolat, elképzelés), mert megalázva érzi magát, ha tettét, gondolatát, véleményét helytelenítik. (Nem így a külföldi.) Ezért a külhoni munkaerőhöz szokott, idegenből jött vezető ravasz módon, burkoltan adja tudtára beosztottjának nemtetszését, ezzel óvva meg mimóza lelkét.

Lehet ebben valami, mert a minap így jártam egy édességüzletben:

beállok a sorba, kosaramban számos csoki, miegymás (jóvanna, jön mindjárt a Mikulás!). Előttem csak egy fiatalember, kezében egy, azaz egy tábla csoki. Mikor sorra kerül, pénztáros rámordul: nem engedné előre a mamát a gyerekkel? (épp csak nem harapott, pedig Gerda csöndben nézelődött, semmi hiszti)

Pasi elvörösödik, majd se szó se beszéd lecsapja a pultra a csokit és kirohan. Meg tudom érteni, én meg rém kínosan előrevonulok. Nehéz ez. Mai rohanós nagyvárosi kultúránkba nincs szervesen beágyazódva a figyelmesség, előzékenység és társai. Van helyette egymás eltiprása. Meg lehet szokni, nekem már elég jól megy, simán átmegyek a babakocsi kerekével annak a lábán, aki beáll a metróajtóba úgy, hogy nem száll le. Se szó se beszéd. Csak úgy csendben. Hegedűtokommal kékítem a vállát annak, aki többedmagával jön szembe, mégis tőlem várja, hogy a falra kenjem magam, és nem kegyelmezek annak sem, aki nem szeretné megvárni, míg leszállok a villamosról. Pár évig nehezen vettem az ilyen akadályokat, és mérgelődtem - nem tőzsgyökeres pesti lévén. Aztán stílust váltottam, önvédelemből. Ez így működik itt és most Budapesten. De ezt a fiatal srácot sajnáltam. Mert annyira nincsenek egyértelmű szabályok, és az egy tábla csokijával nem volt pofátlan és önző és figyelmetlen. Előre is engedhetett volna, és az jólesik és szépen megköszönöm, még mosolygok is hozzá, de nem volt így ebben semmi különös. Csak az eladó rosszkedve és ingerültsége.

Másnap...

bemegyek a közértbe, és amikor már fizettem a pénztárnál, a mögöttem sorakozó idős házaspár férfi tagja magától értetődő természetességgel odalép hozzám, és se szó se beszéd a kosarammal átsétál a pulthoz, én meg csak billegek utána egy szál babakocsival. Jólesett, szépen megköszöntem és mosolyogtam hozzá. Lehet így is. De én mondjuk nem várom el. Manapság...minek is? Hogy naponta csalódjak? Áááá, nem érdemes. Magamra számítok (meg ugye a családtagjaimra, de ugye ők nincsenek mindig velem...bár, Gerda is családtag :-)

Tegnap...

jövünk haza, Gerda kendőben az oldalamon. Szembe két 20körüli fiú jön. Nem térnek ki, inkább legyalulják Gerda fejét (pech, nem a hegedűm volt nálam :-(

Üvöltök a nyílt színen. Ami őszintén meglep: a zavaruk és hogy látom rajtuk, sajnálják. Azt hittem mind vadállat az ilyen, de most rájöttem: egyszerűen nem figyelnek, el vannak foglalva magukkal.

És még valamire rájöttem:

egyre tanácstalanabbul figyelem lassan kamaszodó nagyocskáimat, hogy minden tanítás, kérés és példamutatás ellenére sem evidens számukra: ha szembe is jönnek emberek, le kell húzódni, hogy mindenki elférjen. Nem, nem és nem, újra és újra figyelmeztetni kell őket, egyre ingerültebben. Azt hiszem addig, amíg én vagyok az egyetlen közel s távol a látóterükben, aki próbál legalább az udvariasság minimumának megfelelni az utcán, addig esélyem sincs. Már régen nem csak én nevelem őket.

(mikor erre rájövök, az elég szar. kiráz a hideg.brrr...)

Karácsonyi hangoló - 2.

Tegnap éjjel befejeztem végre az adventi naptárakat. Hajnali negyed háromkor (nem akartam mégegy napot csúszni!) belopakodtam a nagyokhoz, és fellógattam a polcokra. A telefonjukat felhúztam 10 perccel hamarabbra , és beszédültem az ágyamba. Örültek. Hogy mennyire, azt nem tudom, mert arra támolyogtam elő, hogy a fiam már megreggelizett, uzsonnát csomagolt magának, és a kabátját húzza (jó gyerekek, nem? bár ha jobban meggondolom, egy ilyen naptárért cserébe jár is ennyi :-)))

Lehetett volna másképp is, de ha már így esett, hát így esett. Ilyen lett a Helláé (Ambrusnál képtelenség fotózni a fényviszonyok miatt, de nagyon hasonló, csak nem skót kockás, hanem piros-fehér kockás és csíkos zsákocskák vannak a pirosak mellett).

 

Ezen próbáltam ki a cafatost, ami már egy jó ideje izgatta a fantáziám.

  Nem szerettem volna hagyományos stílusban megvarrni, továbbá csillogós-villogósra sem, így jól jött a sok zöld fecnim, ami az elmúlt év nagyobb zöld projectjeiből maradt. Gondoltam kiürítem a dobozt. Ahogy azt Móricka elképzeli :-))) A doboz még mindig tele, csak kicsit könnyebb becsukni. Úgyhogy hamarosan újabb zöld cafatosok fognak készülni, mert nagyon megkedveltem ezt a technikát.

 

Személyes kedvencemet, a rafiát fűztem keresztül az anyagon, ezzel lehet fellógatni és a zsákokat hozzákötözni a képhez, egyben egymáshoz is rögzíti a 3 réteget. Ebben a gyöngyök is segítenek. Nem számoztam be a zsákokat, elég nagyok már, ha akarják sorban haladnak, ha akarják találomra nyitogatnak.

Itt írok még róla.

Közhírré tétetik....

Tegnap jött meg a céhújsággal együtt a jövő évi naptár. Ezennel kihirdetem, hogy aki legelőször ír megjegyzést ehhez a bejegyzéshez, annak nagy-nagy szeretettel elküldöm postán. Ennek egyetlen oka, hogy ki nem állhatom a falra lógatott naptárakat - ki tudja miért ? De ez van ( meg egy remek filofaxom), viszont sajnálnám, ha csak a fiókaban porosodna. A képeket megnézhetem akármikor akárhány képtárban, sőt akár a sajátomban is :-))) , ellenben talán akad valaki, aki nem céhtag, de ettől még imádja a foltokat és a falra lógatott naptárakat. Valaki????

Kaokának :-)

Drága Kaoka, ezt neked fotóztam (meg mindenkinek, aki szereti a gyerekholmit). Kicsit gyűrött,egy zsákból rángattam elő. Most ugye használaton kívül, nincs a háznál érintett korosztály. A nagylányomnak varrtam egy kis könyvecskéből, mikor másfél volt, de sokáig, nagyon sokáig játszott vele, Emma simán benne van a korban ;-)

Az állatkák hátán tépőzár van, az kicsit tapad a filcre. Olyan jól lehet szórakozni vele, hogy ki hol lakik, vagy épp hol nem :-D

Ha tetszik, küldök leírást (másnak is!). Mert ugyan ritkán másolok egy az egyben, és ez nem is igazán etikus megoldás, de ez nagyon ki van találva! Vegyétek úgy, hogy könyvtárból van. Kapni úgysem lehet már a könyvet: (Családi ajándékoskönyv, Móra 1991)

:-D Mászunk!!! ééés MESKA

A hétvége jó híre: Gerda mászik! Na egyelőre nem szabályosan, kicsit sután és ügyetlenül, de ha nagyon meg akar valamit kaparintani és szőnyeg van a talpa, akarom mondani a térde alatt, mászik.Mondjuk virágot, felmosót, wc-kefét. Naná :-))

Ennél boldogabb nem is lehetnék. Szerdán tréningváltás, az már a mászás fejlesztését célozza meg. A legjobbkor.

És mellékesen nyitottam én is boltot a Meskán. Nem tudom még, jó ötlet volt-e. Túl sok időm nem lesz hogy oda varrjak, persze lehet hogy a kutyának sem kell majd úgysem, és akkor olyan lesz mint egy szép színes képtár :-) Most az a terv, hogy egyrészt felrakom a meglévő igen csekély készletemet, a továbbiakban pedig ha itthonra varrok valamit, abból készítek + egy példányt. Így készül most az adventi naptár, persze késve, de holnapra már meglesz.

És a hétvége extra ráadása: egy igen kedves ismerősöm meghívott a Marczibányi téri művházba Luca-napi vásárra árulni. Szóval oda is kéne valami...

Segítsetek! Ha valakinek voltak már olyan problémái a Meskával, hogy nem tudott feltölteni, elakadt a rendszer a képeknél, jelentkezzen kérem szépen, hogy oldotta meg!? Látom, hogy folyamatosan kerülnek fel új dolgok, én meg 2X tudtam eddig feltölteni, és többször nem. Meska szerint először internetszolgáltató- probléma volt nálam, aztán rendszerhiba náluk, de továbbra sem megy, pedig máshonnan, más gépről is próbáltam.