A múlt héten próbák és koncertek közé ékelődve befurakodott a programba egy egyéjszakás kórházi kaland is. Na nem olyan, hanem egy előre programozott vizsgálat. Nyáron az érkezésünk drámai és gyomorszorítós volt, ám a bent tartózkodás elég kellemes, a szerzett élmények pedig olyannyira pozitívra sikeredtek, hogy Gerda most kifejezetten várta a folytatást...amikor is az érkezésünk elég hétköznapi volt, a nyúlfarknyi ott töltött idő ellenben egyáltalán nem nevezhető kellemesnek. Nem fogok panasznapot tartani, mert nem nekünk volt rossz, hanem másoknak, és ezt látni és hallani megvisel bárkit. Ehhez képest a mi problémáink elenyészőek. A "vörös kód a sokktalanítóban" ahogy szaladnak egy icipici élettelen babával, vagy a 11 éves szívszaggató sírásai a folyosó végéről, aki egyedül van és olyan pici és beteg, hogy elfér egy kiságyban....az a valami, ami néha még kísért itthon is.
Rajzoltunk is, hogy könnyebben teljen az idő a sok dróttal a fején: cicacsaládot, kórházban persze, doktornénikkel és doktorbácsikkal. Közös elfoglaltság volt, együtt készítettük. Ha akarom bátran nevezhetem terápiás alkotásnak is, mert én egészen megkönnyebbültem és derűsebb lettem a végére - gondolom Gerda sem volt ezzel másképp. Főleg, hogy a kisasszony gondoskodott a mulattatásomról is. De erről majd legközelebb, amikor is közelebbről szemrevételezzük a cicák cipőjét és a gyermeki kreativitást.
7 megjegyzés:
kottaírásban is egész jó már:-)
:)
az pont én voltam :-)
Adel irta a multkor, hogy mit csinaljunk apro dolgokat, hogy jobban menjen a nap. Szerintem ez is ilyen es tudom, hogy az ilyen melegseg sokkal tovabb tart mint a zsebbe dugott penz.
Gerda meg egy edes hos:-)
igen, adélé nekem is nagyon tetszett, azt írtam hozzá megjegyzésben, hogy a színes sáljaim és kendőim is ilyen napszépítő-könnyítő dolgok :-)
(hála nektek, akik nyomán elindultam kendőországba :-)))
olvastam es elo is vettem ma a barna kabathoz a turkiz sal/sapkam:-)
like :-)
Megjegyzés küldése