Ugyan év elején azt írtam, hogy előre nézek, egy kis nosztalgiázás talán nem terel le az útról. Mert a bababolt, amit mutatni szeretnék igencsak nosztalgikus. Egyrészt a kialakítása a békebeli szatócsboltokat idézi, másrészt pedig nem tudok úgy ránézni, hogy ne jusson eszembe a története.
Hella lehetett kb. 3 éves, amikor egy budai lomtalanítást jártam végig, és egyszer csak erre a boltocskára akadtam sok-sok kidobott gyerekjáték között. No persze nem volt ilyen komplett, a váza volt meg darabokban, és a fiókokat úgy kellett összevadászni a széttúrt kupacban. Akkor még másképp működött a rendszer, és szó sem volt pénzért árusító területfoglalókról (bár sokszor még ezzel együtt is megéri) . Számtalanszor tapasztaltam, hogy a lomok között egyenrangú félként kezeltek a csövesek is, nem volt érdekes hogy ki miért turkál a kupacban (igaz, én sem a legjobb ruhámban mentem), és szívesen segítettek ha tudtak. Mint a bolt megtalálásakor is: volt ott valaki, aki segített összeguberálni a szétgurult alkatrészeket: boros- és tejesüvegeket, szörpöt, margarinos dobozkát...mást nem is találtunk.
Minden egyebet én készítettem vagy keresgéltem össze hozzá. Kindertojásos apróságokat, pici korsókat, edényeket, kosarakat és mindenfélét. Gyurmából pedig kisütöttem az ételeket. Rengeteg meló volt vele, de megérte! Triplán, mert mindhárom gyerekemnek életre szóló emlék. Évekig állt elcsomagolva, most karácsonyra pedig Gerda kapta meg ugyanúgy, mint Hella: négyévesen.
A legszebb az egészben az volt, ahogy a kamasz gyerekeim örültek a viszontlátásnak :-) Rengeteget játszottak vele kicsi korukban, és most csillogó szemmel, nagy nosztalgiázás közepette vették birtokba - ezúttal Gerdával együtt. Szép volt a Karácsonyeste :-)
14 megjegyzés:
De jó! Emlékeztem erre a történetre:)
ez gyönyörű! a bútor is, a történet is.:)
Nálunk eggyel nagyobb méretben ment ez, de ennek a miniatűrnek van egy különös varázsa, mekkora kincs ez!
Most már valódi méretben van nálunk, néha sálbolt, máskor más. Most épp teázót üzemeltet a lányom :-).
Kincset találtál nem vitás.
Ez nagyon jó! Én is el tudnék vele játszani...és ezek a padlizsános káposztás tálak...az a veszély fenyeget, hogy ma igazi vacsora helyett a családom gyurma-vacsorát kap:)
Nahát! Nagyon tetszik az egész, a történet is, meg az is, hogy Gerda most kapta meg.
Nagyon cuki !Elhiszem , hogy a nagyoknak is tetszik. Sokkal hangulatosabb , mint egy öntött műanyag készlet.
ma este betévedtünk egy igazi játékboltba és alaposan átnéztük a kínálatot. rémes. gerda viszont rém aranyos volt, mert mindenre ami megtetszett neki azt mondta: majd csinálsz nekem ilyet, ugye?
Ez gyönyörű! SZomorú viszont, hogy manapság nem lehet ilyet kapni játékboltban.
A lányod viszont mondd valamit:-)!
Annyira jó volt olvasni. Elrakosgatnék szívesen én is ebben a kis boltban. :-)
Ez nagyon aranyos. Valódi kincs!
Valóban kedves játék! A történet pedig ismerős... Ma épp egy papírból hajtogatott állatkert került elő a nagyok kincseiből, és nem csak a kicsi örült neki :)
Nem is tudom, mi szeretnék jobban lenni nálatok: gyerek, anyuka, vagy nagyi...
márta néni, az anyuka poszt az egyetlen, ami nem bővíthető, bármi másnak szívesen látunk ;-)
Megjegyzés küldése