Igen, a papír sok mindent elbír - ollót, ragasztót, festéket és még számos dolgot. Ma a legkézenfekvőbb papír funkciót járjuk körbe - az írást. A Wikipédia azt mondja: "Írásnak nevezzük azt az egyezményes karakterekkel írt jelsort, amelynek rögzített értelmezése, szabályos és egyértelmű kiolvasása létezik".
Szoktátok figyelni a gondolatokat? Ötleteket? Én gyakran azt tapasztalom, hogy olyanok, mint a felhők: volt-nincs. Vagy mire feleszmélek és valamit kezdeni akarok vele, már egy másik tünékeny gondolatfelhő lépett az előző helyébe. Hova lett az előző? Hiába keresem-kutatom, van, hogy csak az elsikló árnyékát látom, de a leggyakrabban még annyi sem marad belőle...pedig világmegváltó gondolat volt :) ...bárcsak leírtam volna...
Leírt gondolatfoszlányok, felfirkált vázlatok, egy-egy elkapott ötlet a legjobb építőanyagok. Mert kéznél vannak, akkor is, ha túl foglaltak vagyunk, túl zaklatottak ahhoz, hogy ötleteljünk. Van egy induló alapunk. Hogy mire használjuk őket már rajtunk múlik, de a lényeg, hogy van mire építeni.
Az írás, mint rendszeres szokás nem csak arra jó, hogy megjegyezzük a könnyen elszálló dolgokat, hanem arra is, hogy önmagunkkal kapcsolatba lépjük: nem csak reagáljuk a belső párbeszédünkre, hanem meg is értsük. Hogy valóban megértsük magunkat, némi távolságra van szükségünk, és az írás remek lehetőség arra, hogy közvetetten, a papíron keresztül találkozzunk magunkkal. A rendszeres írásnak köszönhetően olyan összefüggésekre jöhetünk rá, ami teljesen új megvilágításba helyezi az önmagunkról alkotott képet.
Az önmagunkkal való kapcsolat mindenekfelett fontos, ha alkotni szeretnénk. Ismernünk kell az alkotót, ismernünk kell a mozgatórugóit, a mélységeit és magasságait. Enélkül az alkotásunk felszínes marad. Üres forma valódi tartalom nélkül. Szép forma színlelt tartalommal. Idegen külső... Ahhoz, hogy a valódi alkotásra képesek legyünk, olyan alkotásra, amely minden sejtünket megmozgatja, amelyben teljesen benne vagyunk és amely belőlünk fakad, valós kapcsolatban kell lennünk valós önmagunkkal. Erre az írás, jegyzetelés, de akár a firkálás is remek eszköz. Írás által megtudjuk, mi van lelkünk egy-egy fiókjában és polcán. Azt is megtudjuk, mi nincs ott. Megismerkedünk önmagunkkal. És valóban, írás által bővíthetjük és mélyíthetjük az önismeretet.
Ismét csak egy személyes példával élve - régen nagyon titkos írással írtam - lettül grúz betűkkel. Ezt szinte senki nem tudja dekódolni, főleg, ha csak kíváncsiságból fellapozza az asztalon otthagyott naplót. Ebből látszik, nagyon féltem, hogy valaki elolvashatja a gondolataim, még magam sem olvastam vissza az erősen előcenzúrázott naplóbejegyzéseimet. Sok időbe és belső munkába telt, de már egy ideje magyarul írom a naplóimat, minden cenzúra nélkül (legalább tudatosan nem javítok bele menet közben) és szívesen fel is olvasok belőle (nem csak magamnak:)). Ez a folyamat tükre annak, hogy vagyunk önmagunkkal, mennyire vállaljuk azt, akik vagyunk. Önfelvállalás az alkotás alapja. Ha nem vállaljuk fel magunkat, gondolatainkat, érzéseinket, nem tudunk hitelesen alkotni...visszatértünk az alapgondolathoz, bezárult a kör.
Ma ülj le és írj 5 mondatot. Csak úgy, minden cél és elvárás nélkül. Ami eszedbe jut. A legjobb, ha egy füzetbe írsz. Egy olyan füzetbe, ami mindig nálad van. Bármi jut eszedbe, le tudod írni, rajzolni akkor és ott. Idővel szokássá válik leírni, kiírni, megírni a gondolatokat. Tudod, az írás megmarad...
.jpg)